Egy vasútmániás esete a töri szakkal

Újvidéktől délre már 2019 óta építkeznek, a kerülő útvonalon pedig a terelt tehervonatok miatt nem járnak személyvonatok. Így a vajdasági rész személyszállítási szempontból szigetüzemmé vált. Az üzemvitel egyszerűsítése céljából a Srbija Voz - a szerb személyszállító vasúttársaság - a vajdasági hálózaton kizárólag orosz motorvonatokat közlekedtet. Ezeket a magyar usgyik továbbfejlesztett változatának számító kétrészes motorkocsikat a szerb vasút 2012-ben szerezte be.

Az egykori Osztrák-Magyar Monarchiában a Bácska és a Bánát vasúthálózata volt a legsűrűbb: majdnem minden falunak volt vasútja, és szinte minden második-harmadik állomás elágazóállomás volt. Ezen vonalak egy részét a trianoni határok szabdalták szét, mások pedig a közúti közlekedés fejlődése miatt szűntek meg az 1960-as, 70-es években, de a teherforgalom miatt nem mindegyiket szedték fel. A magukra hagyott vasútvonalakon sok helyen még az építéskori sínek rejtőznek a bokrok alatt. Az üzemelő vonalakon már nincsenek Monarchia-korabeli sínek: az utolsókat - Királyhalom és a horgosi országhatár között - éppen e hetekben szedték fel az orosz vasútépítők. Így tehát sem Sinobuszok, sem százéves sínek nincsenek már - a szerb vasút mégis számos érdekességet tartogat.

Menetrend szerint napi két nemzetközi gyorsvonat indul Budapestről Szerbiába.

A gyakorlatban ez se nem két pár - az egyik közlekedése folyamatosan szünetel -, se nem nemzetközi - Kelebia határállomáson másik vonatba kell átszállni -, se nem gyors: a korábbi sebesvonatok helyén közlekedik, az előváros után minden állomáson és megállóhelyen megáll. Külön szervezési bravúr, hogy odaútban egy mindössze kétkocsis, fecske bhv-s vonat megy, ráadásul egy kétórás ütembe belerondító 4 órás lyuk után, így a nap összes nemzetközi utasának egy vonaton kell nyomorognia a 150-es vonal délelőtti utasforgalmával. Bár ezek után furcsán hangzik, utasok így is vannak, Kelebián sokan szálltak át az orosz gyártmányú szerb motorvonatra - sokan egy oromi fesztiválra mentek. A belső kijelzőn végigfut a “You are welcome on DMU-711” felirat - a napokban még utazni fogunk a sorozat jó néhány példányán.

Miközben a határőrök iratainkat ellenőrzik, rádióikból a határon lévő kapu nyitásáról és zárásáról szóló közleményeket hallani.

Egy utas leszállítása után, kis késéssel indulunk, majd átmegyünk a kapun, és már az unión kívül megyünk tovább. Szabadkán (Subotica) a vonat a határőrség épülete előtt áll meg, majd további 20 perc vizsgálat után pár méterrel előrehúz a peron mellé, és leszállhatunk.

Az állomáson vezetőnk, Tripolszki Dalibor fogad minket.

A szállás elfoglalása és lepakolás után autóval járjuk be a Szabadka-Zenta szakaszt. Az Újvidék-Szabadka szakasz átépítése alatt részben erre közlekednek majd a terelt tehervonatok, ezért a vonal kapott egy komolyabb pályafelújítást, amivel a személyvonatok is gyorsabbak lettek, valamint az utasforgalmi létesítmények állapota is javult.

Békova (Bikovo) megállóhely messze esik a falutól, az épület rossz állapotú, de azért épült egy új peron a pályafelújításkor. Orom állomáson nemrég megújult a felvételi épület, de szolgálat egyelőre nincs, a jelzők sötétek, a teljes csapórudas sorompót nem kezeli senki: Magyarországgal ellentétben, ahol akár állandó szolgálat fenntartása múlik egy-egy útátjáró kezelésén, Szerbiában sok a rossz, illetve ideiglenesen, időszakosan vagy egyáltalán nem üzemelő sorompó, ezeknél a vonat megáll az átjáró előtt. Karjad (Bogaraš) egykori állomásán már csak egy vágány maradt, az épület pedig nevéhez méltóan bogarakkal van tele. Az egykor benne található biztosítóberendezést ellopták, de a hozzá tartozó alakjelzők még megvannak. Bár az üzemen kívüli sorompónál célszerűbb lenne kialakítani a peront, a vonat mégis a volt állomásépület előtt áll meg.

Zenta előtt, az egykor Magyarkanizsán át Horgosra vezető vonal kiágazásánál állnak a jelzők és a bakterház is, de a kiágazás váltóját már felszedték. Itt találkozunk egy személyvonattal, majd Zentán Dalibor házi múzeumának megnézése következik: a gyűjtemény igazi interaktív múzeum, a magyar és szerb vasutak berendezéseinek, jelzőeszközeinek és más tárgyi emlékeinek méltó bemutatóhelye, aminek a felkeresését javasolni tudom az erre fogékonyaknak.

Zentáról már vonattal mentünk vissza Szabadkára, ahol a sötétben többször fékezett, kürtölt a vonat: sokan gyalogolnak a kivilágítatlan pályán láthatósági mellény nélkül, csoda, hogy nem gázolunk el senkit. Az állomáson a napi mindössze 14 induló személyvonat mellett furcsa módon éjjel is van pénztár. A szálláson kellemetlen meglepetésként ért a szomszédos épületben hajnali kettőig működő pincediszkó.