Érdekes kezdeményezés indult néhány éve Budapesten: az éppen százéves házakat megnyitni az érdeklődők előtt, és különleges programokkal köszönteni az öreg épületeket. Az idei rendezvény április 6-7.-re esett.

Én idén vettem először részt ezen a rendezvényen, most is csak az egyik napján.

A napot a Hungária kocsiszínnél kezdtem, mert onnan indult a nosztalgia villamos. De előtte még körülnéztem a környékbeli MÁV-os lakóházak közt is. 

A 60-as évek hangulatát árasztó döcögénnyel végigkószáltam a fél várost, majd a Szilágyi téri református templomhoz mentem. Igen érdekes, téglaburkolatú, ötszögletű épület. Az úrasztal középen van, a hívek kb. körbeülik. Utána a szemközti házba mentem, mely egy a szokásosnál kicsit szebb körfolyosós bérház.

Majd irány a Török utca 10, a Gül baba türbe alatt. A ház fele összedőlt a háborúban, a másik felét kissé kibővítették, alkalmassá tették. A kertje gyönyörű, bár gondozatlan. Az udvaron jófej egyetemisták készítettek bútorokat a lakóknak. Még a padláson a régi mosókonyhába is fel lehetett menni.

Majd a fasori református templom következett, gyönyörű népies-szecessziós épület, tele színes ablakokkal, fém csillárokkal és minden szépséggel.

Innen egy néni vitt át kocsival a Teleki térre, ahol két házat is meg lehetett nézni. Az egyik udvarán még zsibvásárt is tartottak, és a tetőre is fel lehetett menni. A másiknak különleges érdekessége, hogy három egymásból nyíló és egymástól különböző udvara van.

Volt még egy helyszín ahová akartam menni, de annak elnéztem az idejét, és így nem jutottam be. De így is megérte részt venni, ajánlom nektek is a jövő évit!