Igen furcsa eleme volt a mellékvonalfelszámolásnak a Vácrátót-galgamácsa közti szakasz. Ennek beutazására a "szünetelés" előtti nap kerítettem sort. Desiro-val mentem Rákosrendezőig, ahol a felszálltam a váci személyvonatram mellyel Vác-alsóvárosig mentem. Itt megvettem a jegyem a piac szélén lévő bódéban, majd megérkezett a Vác-Veresegyház-Bp. személyvonat, mellyel Vácrátótig utaztam. Elég szomorú volt a hangulat, amit csak rontott a sok ordenáré módon kiabáló diák. Vácrátóton feltűnően sokan szálltunk át az aszódi ingára, az egy Bhv-ból és egy BDt-ből álló vonat teljesen megtelt. Na jó, péntek délután volt.
De azért egy ilyen nagy forgalmú vonalat nem kellett volna bezárni... Az utasok jó része diák volt, és végig utazott, sőt Aszódtól is tovább ment a 80-as vonalon. Elég vacak idő volt, a párától alig láttam ki az ablakon. Pedig nagyon szép helyeken vezet ez a vonal. A diákok kultúrálatlan beszéde kísérte az utamat továbbra is. Kisnémedi és Váckisújfalu egyforma épületekkel rendelkezik. Amúgy feltűnően sok alul-és felüljáró van a vonalon, mondjuk azért is, mert egész új építésű vonal, az 50-es években készült. Lassan Galgamácsára, innen Aszódra értünk, ahol volt kb. egy órám az eléggé a semmiben lévő állomáson. Jó kis retró hangulata van az állomásnak. Közben besötétedett. Eljött a vissazindulás ideje. Itt már nem voltunk olyan sokan: talán 5-6 utas ha volt. Egyszer csak a nyílt vonalon is megálltunk: a peronra a mozdonyvezető a kalauzzal egy Bz ajtót tett fel, melyet Galgamácsáig fuvaroztunk. Itt meg elindultunk vissza a sötét homályba vesző vonalra...
(A fenti képet 2007. május 12-én, a Trains.hu különvonatáról készítettem)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
