Hát laírom nektek mi is van velem... Élek még! Huhh... bonyolult időszak volt!
Először is csütörtök este jöttek a rokonyok, nagynénimék. Meg egész nap olyan éhes voltam... meg irtó fáradt is, ez a meleg idő borzasztóan elálmosított. A tehetetlenség aggasztó--- tanulni nincs kedvem, se erőm. Semmittevés meg borzalmas. Aludni nem tudtam. Délutánra összeszedtem magam és kimentem a kisállomásra a pénztárosnénimmel beszélgetni. Próbált elcsábítani fagyira, de nam hagytam(3x étkezés ugye) :-) Aztán meg eljött a szombat.. hát az is csak úgy volt. El akartam menni a feltámadásra, meg Anna is írta, h. ne hagyjam ki... Aztán jöttek a rokonok, meg egyedül kellett volna mennem, meg nem is volt kedvem a siófoki pléhbánoshoz. Aztán eljött a nagy nap, vagyis hát a ma. A Huzsvét. Reggel mise. A közeli tamplomban, mely vagy 400m-re van. Mondjuk sok mise nincs itt tartva. Hideg van itt mindig. Aztán jött a tojáskeresés (ilyet soha nem csináltunk de a többiek kérték :-) ) Ebéd után végre találkozhattam gimnazista barátommal :-)
Ja: És olyan szép, ahogy a nagyhét leforgása alatt feléledt a természet.... bódító vrágillat még a főút mellett is! És az udvarunkban sok a madár, mert az első udvarban van egy kis tó és oda járnak inni, fürödni. és a szomszéd gigászi fenyőfáján, borostyánbokrán, meg a hátsó szomszéd kiserdejében fészkelnek. Apa át is tett egy régi betonlábú padot a kert végébe, és kinevezte madárleső padnak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
