Elvesző vágányok, elterelt vonatok - a sűrűje

A reggeli vonattal indultunk a Bánság felé. Hétvége lévén ma sincs szolgálat Csókán és Padén, a sorompókat nem kezelik, megálltunk előttük. Banatsko Milosevo bejárati jelzőjét viszont tavaly óta megjavították, így már meg lehet rajta különböztetni a szabad és a megállj-jelzést. Az állomáson gyors kereszt egy Kikindai vonattal, majd a szomszédos Banatsko Miloševo Polje (Beodra) egykori állomásán leszállunk - ezt kissé megnehezíti, hogy a pályafelújításkor nem épült peron. Dalibor ide jött értünk kocsival. Megnézzük az elhagyott, szétvert épületet, majd egy itthagyott régi kitérőben gyönyörködünk, és elindulunk Aracs felé, ahol az 1300-as években épült pusztatemplom romjait nézzük meg - mindig fura belegondolni, hogy a mi, aki a régi vasutat hangulatát keressük, egy 100-200 éves rendszerről beszélünk, míg a sokszáz éves templom már új korában is egy több mint ezer éves valláshoz tartozott.

Továbbhhaladunk Törökbecsén - ahol egy kínai tehervonat vesztegel - és Nagybecskereken át Orlód felé. A településen csatlakozik a Kikinda-Pancsova vonalhoz az Újvidék felől érkező, amiről egy deltavágány is leágazik Nagybecskerek felé. Ezeken a vonalakon a terelt tehrvonatok közlekedése miatt jelenleg nincs személyforgalom, ezért is kellett autóval jönnünk. A delta déli sarkában található Orlovat állomás. Az állomásépületben jelebnleg nincs vasúti szolgálat, de az emeleten laknak - így egészen jó állapotban van. Áll még itt egy ősrégi, romos vízház is. Az állomás megtekintése után a Temes hídjához mentünk.

A közös közúti-vasúti híd az alig 2 Kilométeres Orlovat Stajalište (Orlód megálló) - Tomaševac (Tamáslaka) állomásközben van. A közúti forgalom egyszerre mindkét irányban haladhat, a vonat előtt egy, a Tamáslaka felőli oldalon lévő őrhelyről csapórudas sorompókkal zárják le a forgalmat. A fa útszerkezet mára elhasználódott, több helyen hiányos, így közútkezelő lezárta a hidat az autóforgalom elől - papíron. A gyakorlatban a két őrbódé üres, a biztonsági őrök a sorompóőrhelyen beszélgetnek, közben a közúti forgalom jobb híján folyamatosan használja a hidat. A balesetet nem kockáztatva leparkoltunk az orlódi oldalon, és gyalog keltünk át. Fél óránk volt a következő tehervonatig, ez csak arra volt elég, hogy Tamáslaka bejáratáig sétáljunk, majd vissza. Az állomás alak bejárati jelzője már, az új fényjelző még használhatatlan. A vonatot a híd itteni végénél várjuk meg, a hosszú szerelvény meglepően gyors, 40 Km/óra körüli sebességgel halad át a rossz állapotú hídon, majd feltekerik a sorompókat, és folytatódhat a közúti forgalom.

Orlovat Stajalište álllomáson van szolgálat, rendszeresen állítandó az újvidéki és a nagybecskereki irány között választó váltó, működnek a fényjelzők, és a tekerős sorompó is. Itt őrzik Orlovat állomás és a deltaelágazás kulcsait is. A tehervonatok közlekedése a menetrendábra szerint is ciklikus, a vonali keresztek kerülésére egy irányban egymást követve érkeznek. A következő vonat csak mostanában indul Újvidékről, ezt már nem vártuk meg.

Ezután még elveszettebb vágányok nyomába eredtünk. A Tiszán átkelve közelítettük meg az Újvidék-Óbecse-Zenta vasútvonalat, melyet a többi használaton kívüli vasútvonalhoz hasonlóan szintén fel terveznek bontani. Első állomásunk Csúrog (Čurug) volt. Az épület üresen áll, ajtajai feltörve, néhány bent hagyott berendezési tárgy még árulkodik egykori lakóiról. Az egykori forgalmi irodában szétdobált iratok tanúsága szerint 2004-ben még volt itt valamiféle szolgálat, illetve teherforgalom. Az állomás egyik vágánya már felszedve, a többi még megvan a gaz alatt. Az egykori átjáróban a sorompó maradványai még megvannak, de a síneket már leaszfaltozták. Ez a falu különösen fontos volt számomra,, mivel nagyapám innen származik, és az 1945-ös délvidéki vérengzések idején menekültek Magyarországra. Bár a szülőházának pontos címét nem tudtuk, azért körülnéztünk a faluközpontban, és némi keresgélés után megtaláltuk a Holt-Tisza partján álló emlékművet is.

Következő állomásunk Bácsföldvár (Bačko Gradište) volt. Itt az állomásépület még teljes épségben áll, emeletét lakják, a forgalmista is mintha csak ebédelni ment volna el az irodából. Az állomási vágányokon itt is kisebbfajta erdő nőtt már. Egy vasúti melléképület illegális lakásfoglalói kérdőre vontak minket, hogy talán ki akarjuk őket költöztetni - ilyen szándékunk nem volt. Óbecse (Bečej) igen jelentős város, állomása is ehhez mérhetően nagy épülettel, sok vágánnyal, és fűtőházzal rendelkezik. Viszont már évek, évtizedek óta nem jár itt vonat, a váróterem és a resti mennyezete több helyen beszakadt, a vágányokon dzsungel nőtt. Dalibor állítása szerint Újvidék felől Óbecséig - illetve a szomszédos Péterrévéig - még a 2000-es évek közepéig úgy-ahogy rendben tartották a vonalat, volt teherforgalom, illetve selejtezésre váró kocsikat tároltak az állomásokon.

Péterréve és Zenta között viszont ténylegesen semmilyen forgalom nem volt az 1970-es évek óta. Óbecsén körülnéztünk a belvárosban is, illetve itt fogyasztottuk el a vacsoránkat is. Az utolsó utáni fényekben még megálltunk Péterréve (Bačko Petrovo Selo) állomásán is. Itt már teljes a pusztulat, az épületből minden használhatót - még a mennyezeti gerendákat is - ellopták, az őrháznak pedig csupán az egyik fala áll még. Pedig egykor biztos fontos hely volt, hatalmas raktárak romjai állnak az állomásépülettel szemben, a falu felé pedig takaros kis gyalogoshíd vezet. Ezután már végképp ránk sötétedett, így Mohol és Ada szétvert állomásait már nem érintettük.

dscn6866.jpg

Másnap kultúrprogramon vettünk részt: megtekintettük a Régi Mesterségek Háza nevű hatalmas magángyűjteményt, iletve megmásztuk a zentai városháza tornyát, ahol a török háborúkban sorsdöntő zentai csata történetével is megismerkedtünk. Ezután még megálltunk egy nyílt vonali elágazásnál, ahol az Ada felé vezető vonalból kiágazik a zentai cukorgyár és a tiszai kikötő felé vezető vágány. Ezen az iparvágányon kb. 10 éve szűnt meg a forgalom. Miután mindennel végeztünk, Dalibor visszavitt minket a határhoz, ahol gyalogosan átkeltünk, majd az idefelé útról már ismert, rendkívül kulturált módon jutottunk vissza Szegedre, majd Budapestre.

Közreműködött: Filep Zoltán

A bejegyzés trackback címe:

https://siofok35.blog.hu/api/trackback/id/tr7718027818

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Egy vasútmániás esete a töri szakkal

Siófok helyett egy ideje Vácon élek, és a töri szakot is már régen elvégeztem. De vasúti kalandjaim folytatódnak! Útra fel!

Friss topikok

Linkblog

süti beállítások módosítása