A Mura-vidékről és az ott élő magyarokról még gyerekkoromban hallottam először, amikor nagypapám „világvevős“ régi rádióján befogtuk a muraszombati magyar adót. Most már második évben volt lehetőségem személyesem is ellátogatni erre a szép környékre. Alapvetően kocsival mozogtunk, de adódott lehetőség egy kis vonatozásra is.
Szüleimmel kocsival jutottam el Dobronakig (Dobrovnik, nem Dubrovnik!! 
). Itt megnéztem a templomot és a kultúrházat, majd a buszmegálló felé menet a tájházat is nyitva találtam, így itt is tettem egy villámlátogatást. A megállóban semmilyen pad, esőbeálló, de menetrend sem volt. Viszont a többi megállóban ezek általában elérhetőek voltak. Hamarosan jött a muraszombati „Volán“ Mercedes Intouro-ja. Néhányan ültünk csak a buszon. Bementünk Bogojinán a nevezetes templomhoz, itt több iskolás szállt fel. A következő megállókban főleg ők szálltak le, Muraszombatig ismét elfogyott az utazóközönség. Muraszombaton (Murska Sobota) egy kisebb autóbusz-állomás van, részben fedett kocsiállásokkal.
A buszok nagy része Mercedes típus. Innen nem volt messzi a vasútállomás, útközben találtam még egy nagyon szép templomot is. Az állomásépület előtt egy jugó gőzmozdony, meg egy jelzőállító bak áll. Az állomás néhány éve teljesen át lett építve, minden EU-s normának megfelel. Jegyet vettem, majd kimentem a peronra, ahol már indulásra várt egy kétkocsis zöld motorvonat. De még nem szálltam fel, hanem összefotóztam a jóképű zöldalmás ládát az érkező Citadella gyorsvonattal. A vonat német gyártású, és valószínűleg gyorsvonatokra szánták. A kényelmes, süppedős üléspárok menetirányba, vagy négyes páholyokba fordíthatók. Ha nem szembe fordítjuk az üléseket, lehajtható asztalt is használhatunk, illetve a lábtér is nagyobb lesz. Csak néhány ablak nyitható, de a tetőn klímát, vagy szellőztető beömlő nyílásait véltem felfedezni.
A gyors után mi is elindultunk. Első állomás a gabonasilók közt fekvő Hárserdő (Lipovci), ahol jó mátészalkai szokás szerint ki van állítva egy Pft-s kiskocsi. Az állomások már itt is távkezeltek, emiatt eléggé kihaltak. A megállók egységes tervek szerint épültek a vonal felújításakor. Ljutomer-ben becsatlakozik a Gornja Radgona felé vezető vonal, de azon nincsen személyforgalom. A vonat végállomása Ljutomer mesto, ami egy megállóhely, de mivel közel van egy középiskola, itt fordul a diákjárat. Kerestem pénztárat, de itt is zárva volt az épület. Kalauzunk nem annyira értette, hogy miért jövök rögtön vissza.
Visszaszállva már nevetett a kalauz, azt meg végképp nemértette, hogy miért Battyándig (Puconci) kérek jegyet. Itt egy szép templom van a megálló mellett, de sajnos zárva volt. Egy boltot is találtam, itt vettem némi autentikus jugó rizses csokit, meg persze Laskó sört. A visszaérkező vonaton már röhögve fogadott a kalauz. Hodoson közös peronos átszállás a zalaegerszegi Bz-re, ezt össze is fotóztam. Egy kicsit kisebb kapacitást mozgat a MÁV Hodosra, mint az SZ. Igen hamar átértünk a határon.
A magyar oldalon nagyon szép, ízléses megálló- és állomásépületek épültek az ezredfordulón. Még egy falinaptáram is volt annak idején a vonal műtárgyairól! A köztársasági elnök feleségéről elnevezett Zsuzsa-alagút után az itt még pataknyi Zala-folyó felett hosszában átívelő viadukt következik. A lakott területen kívülre helyezett Andráshidán kereszt, majd érkezés Zalaegerszegre. Pár megállót utaztam a helyi busszal, majd a templom megtekintése után felszálltam a lenti Credo-ra. Jó hangulatú utazás után érkeztem meg Lentibe.
Másnap Mariborba mentünk, és visszafelé szintén beillesztettem egy vonatos utazást Muraszombatig. Az állomás épp átépítés alatt van. Megnéztem egy induló Pendolinót (ICS), meg egy igen érdekes hangú villany-Desirót. Muraszombatra ismét egy zöldalmás láda indult, bár a változatosság kedvéért jobban örültem volna egy Fiat-motorvonatnak. Jócskán megtelt a vonat kollégiumból hazautazó diákokkal. Az első néhány állomáson még van személyzet és kétvágányú a vonal. Pragersko állomást deltavágányon kerültük el. Innen a vonal egyvágányú, felújított. A megállók egységes kivitelűek, az állomások távkezeltek. Ptuj állomáson a balatonszentgyörgyi épület kistestvére áll. Ormoz állomás a Dráva partján található, itt kereszteztünk egy olyan ősrégi Fiat motorvonattal, amivel utazni szerettem volna. Ljutomer után ismét nagy buli-hangulat kerekedett a vonaton. Muraszombatra érve a vonatom fűtőházba állt, egy villany-Desiro várt a visszaindulásra...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
