Háromnapos túrám utolsó napjára Szeged helyi közlekedését céloztam meg. Tudom, hogy helyi közlekedéses túrát általában hétköznapra érdemes időzíteni a sűrűbb menetrend miatt, de jelen esetben csábítóan hangzott a vasárnaponként menetrend szerinti forgalmat teljesítő nosztalgia járművek ígérete. Már rég jártam Szegeden, még akkor, amikor a Bengáli villamosok utolsó napjaikat töltötték forgalomban a pályaépítés miatt elvágott 3-as és 4-es vonalakon. Azóta elkészült az új 2-es vonal, és a lengyel gyártmányú PESA villamosok, valamint az új Ikarus márkájú trolik is üzembe álltak. Így ideje volt egy újabb szegedi látogatásnak.
Hódmezővásárhely és Szeged közt most a buszt választottam. Egy MAN jött, semmi extra nem volt az úton, hacsak az nem, hogy a Tisza-hídon útjavítás miatt megálltunk, és így le tudtam fotózni a vasúti hidat.
Szegedre érve rögtön megtámadtam a buszpályaudvar melletti jegyautomatát, és vettem egy napijegyet. A jegykiadó nyílásba beesett az eső, így szép vizes lett a szelvény, mire kivettem :/ Kisvártatva jött egy új Ikarus trolibusz a 19-es vonalon, ezzel kimentem a Víztorony térig. Elég klasszak ezek az új kocsik, tetszik az is, hogy visszatértek a klasszikus „troli = piros” színsémához. A napfény városában igen jól jön a légkondicionálás is.
Itt némi bevásárlás után felszálltam a város legújabb, 10-es számot viselő trolibusz-viszonylatára, melyen szintén egy új Ikarus volt. Ezzel elmentem a Klinikákig, majd egy régebbi, sem klímával, sem nagy nyitható ablakokkal nem rendelkező 8-as trolin zötyögtem vissza a Széchenyi térre, ahol elfogyasztottam egy finom ebédet a Tündérkonyha étteremben. Mindenkinek csak ajánlani tudom, nagyon finom, olcsó az étel, és bőséges adagokat adnak. Az ebéd után felszálltam a 2-es villamos vadonatúj PESA kocsijára. Igen szép kocsik, az alacsonypadlósság miatt kényelmesek is. Nincsenek dobogón ülések, és elég tágas terek is vannak benne. Természetesen ezek a kocsik is klímásak. A villamosnak csak az egyik végén van vezetőfülke, így a kocsi végéből panorámaablakon keresztül tanulmányozható a pálya. A végállomás az Európa Liget nevet viseli, egy kis parkot kerül körbe a villamos visszafordulás közben.
A következő 2-essel visszamentem az 1-es és 2-es vonalak elágazásáig, ahol megvártam az 1-es járaton közlekedő nosztalgia-villamost. Ennek a kocsinak érdekes története van: a legelső szegedi villamostípusból nem maradt meg egy sem, de valami évforduló kapcsán úgy döntöttek, hogy a megmaradt tervrajzok alapján újjáépítik a 12-es számú kocsit. Tehát ez egy új gyártású nosztalgiavillamos! Azért a régi hangulata megvan jócskán, a berendezése fából van, az eredeti állapotnak megfelelően.
Ezzel a tujával mentem egy kört, majd a Széchenyi téren átszálltam az 5-ös vonalon közlekedő ZIU-9 trolibuszra. Ez a tipikus orosz trolibuszok utolsó megmaradt szegedi példánya, gyönyörűen helyreállítva gyártáskori állapotába. Csattogó elektronika, zúgó hátsóhíd, süppedős műbőrülések, úgy ahogy azt kell. Hihetetlen hangulata van.
A nosztalgia járművek után mentem egy-egy kört a város másik két villamosvonalán, a 3-ason és 4-esen is. Ezek érdekessége, hogy egyes szakaszaik egyvágányú, kitérős rendszerűek. A végállomásokon deltavágányon fordulhatnak vissza az egy vezetőállásos Tátra villamosok.
Majd egy 2-es villamossal a vasútállomásra mentem. Mivel nagy tömeg volt az állomáson, kértem helyjegyet is a jegyem mellé, de mint kiderült, felesleges volt: az IC-kocsikban nagyobb zsúfoltság volt, mint a gyorsvonatiakban. Ráadásul a klíma túl hideg is volt. Szóval nem volt túl kellemes a hazaút. De összességében megérte ez a háromnapos kiruccanás.
A három nap összes képe:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
