Ezen az amúgy munkanap, de nekünk dékáni szünet szombaton Debrecennek vettem az irányt. Ezen a környéken egy hetet is el tudnék tölteni, de most is csak egy nap adatott meg. A nap úgy indult, mint minden vonatozás: a klotildi állomáson, majd Desiro-val Újpestig, ahonnan egy nagy levegőt véve átmetróztam Kökibe, mert innen olcsóbb a jegy Debrecenig, mint a Nyugatitól. A környéken szépen épülget az új pláza, a sínek mellett egyelőre hatalmas rozsda-és koszhegyek, a felüljáró üvegei meg deszkával lettek pótolva. A pénztár az átépítés miatt jelenleg konténerben működik. Közben bejött a záhonyi sebes, mely csak négy kocsiból állt. Rendesen tele is volt, de Szolnok után enyhült a zsúfoltság. Útitársaim egész úton azt találgatták, hogy az a nagy vízfolt, amit éppen látnak, halastó-e avagy belvíz. Legtöbb esetben sajna belvíz volt. Lassacskán becsorgott a cívis városba a vonat. Első programom a helyi troli kipróbálása volt. Egy Solaris jött a 2A vonalon, ezzel kimentem a Kassai úti végállomásig, és vissza. A végállomáson készült pár fotó is. Amúgy a forduló közepén egy sírköves van :) Az itteni trolik sokkal szebb állapotban vannak, mint pesti társaik: sehol egy firka vagy karc. A világoskék dizájn viszont nem bejövős. Amúgy a troliállomány többsége Solaris, van még pár Ikarus 280-as, MAZ és ZIU -utóbbiakból az egyikben Ikarus 415-ösökbe való ülések vannak. Ezután a nosztalicska villamos felé vettem az irányt. A 260-as pályaszámú járgány sokáig külföldön volt egy múzeumban, majd miután az megszűnt, visszahozták Magyarországra, és a DKV szépen felújította.
Szerencsére csak ott cserélték az alkatrészeket bahol arra szükség volt, így nincs "régi-új" hangulata az embernek. Ez egy "igazi" öreg tuja. Rázkódik, mint a nyavalya és hirtelen indul-fékez. Ja meg a motorja is mélyen dübörög. Egy MAVITE-s csoporton kívül jópár helyi is felszállt a járgányra, némelyikük tétován, mert nem tudta mire vélni az öreg tuját. Célom volt még -hétköznep lévén- a Bengálaival való utazás, de sajnos délután nem volt kint ilyen kocsi. Így-minő rettenet :) - a nosztalicskával mentem még egy kört a klassz, de sajnos elárvult debreceni villamosvonalon. Igen, elárvult, mert régen volt több villamosvonal is a városban, többek között a jó nevű Nyulasra meg Pallagra. Miután az öreg tuja elhúzott a kocsiszínbe, a vasútállomás felé vettem az irányt, annak is a 11. vágányára-ott várakozott ugyanis indulásra a szintén elárvult utolsó MD szerelvény.
A jó öreg piros vonaton elég sokan voltak, főleg koliból hazatérő diákok. A fűtés a szokásos brutálerős, az ablakok be is párásodtak. No de nem is bámészkodni jöttem, hanem a vonat miatt. Lassan elindultunk, fölröfögött a motor, és usgyi a keleti határ felé. Úgy szeretem ezeket az öreg vonatokat a szürke műbőrüléseivel, fura megoldású ablakaikkal, csempés padlójú WC-ikkel, kerek ajtóüvegeikkel. A BTX ajtaján sem volt már EGÉRTÉR felirat, de az utastérből is hiányoztak a kecskemétes képek. Kár hogy végük van. Nagykerekiig szépen kiürült a szerelvény, csináltam pár képet, aztán indultunk is vissza. Lassan besötétedett, Sárándon már csak kitámasztott fényképezővel tudtam képet csinálni a bumfordi motorkocsiról. Debrecenbe érve elszaladtam ásványvízért az automatához, majd irány az IC... a kocsi ablakából még lőttem egy fotót, rajta valahol egy piros folttal-az utolsó MD-vel....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
