Hol a Bánátban jártál, édes fiam?
 Bánáti túlélőtúra, 2010. aug. 2-3.

 Lovrin, Regiotrans-fíling

Nagy-nagy kalandra vállalkoztam egy egyetemi évfolyamtársnőmmel: meghódítjuk a Bánát Romániába szakadt részét. Persze ez nem olyan egyszerű dolog. Először is kell hozzá egy éjszakai vonat. Mivel ez van, ezért csak sok-sok alvás kellett, hogy ne induljunk már alapból fáradtan. Az úthoz az ötletet Barta Endre 2005-ös albuma szolgáltatta. Persze azóta eltűntek a hetvenéves kis Malaxák, iker-Árpádok, emeletes vonatok, csak a francia eredetű piros járgányok vannak. De úgy gondoltam, még így is érdekes lehet a dolog. Igazából az is érdekelt, milyen a néhai Monarchia legsűrűbb vasúthálózata. Mert az itt, Temesvár környékén van, a sík, bőtermő bánáti földeken. Itt minden falunak van vasútja. Akár több vonalon is. Az izgi a Nyugatiban kezdődött, ahol találkoztam útitársnőmmel, Mónival. Innen átzarándokoltunk a Keletibe, hisz a híres-hírhedt román autóról elnevezett Dacia EN onnan indul, akarom mondani mi indultunk onnan, a vonat Bécsből jött, vagy egy óra késéssel. Addig a nemzetközi pénztárnál csöveztünk. Nagy nehezen megjött a vonat, mi meg beültünk egy kocsiba, gondolván, hogy a mienk. Valami jó büdös ember volt a fülkében. Közben kiderült, hogy a mi kocsinkat még be sem tolták. Ez egy kék, CFR-Calatori (=román mávstart) termes kocsi volt. Mikor felszálltunk, még sötét volt, de hamar felkapcsolták a villanyt. Kicsit még kopogtatták a féktuskókat, aztán irány Darány, akarom mondani Arad. A kocsi nagyon szép tiszta, ízléses belső térrel rendelkezett. Elég kényelmesek voltak az ülések is, bár éjjeli vonatba jobb a fülkés kocsi (egyénileg kapcsolható villany, zárható fülke, el lehet feküdni az üléseken), de ez sem volt rossz. 

Odaút éjjel, a Daciával

Elég kevesen voltunk. Először beszélgettünk meg ismerkedtünk a román műanyagpénzzel, aztán próbáltunk aludni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Aztán pár óra sötétben suhanás után megérkeztünk a határra. Az útlevél-ellenőrzés nem ment simán, mert egy, a kocsinkban ülő srác jogsival akart kimenni… személyije nem volt, se útlevele… úgyhogy itt maradt. A mi személyink persze jó volt, mi mehettünk. A másik határon újabb ácsorgás, mozdony-és kalauzcsere. A személyvonati csatlakozás elérésére már nem volt esély, de a gyorsvonatira se sok. Végül elvileg 3 perccel a gyorsvonat indulása előtt értünk Arad állomás első vágányára. Rohanás a pénztárhoz, Jegyet Temesvárra, adok egy tízlejest, de nem, a két jegy együtt 25 lej. Persze, mert gyorsvonat. Amúgy van itt Romániában mindenféle vonatnem: personal, accelerat, rapid, intercity, Gugli fordító szerint magyarul: személyes, felgyorsult (sic!), gyors és városközi. Valójában meg személy, gyors, expressz, IC (mások szerint személy, sebes, gyors, IC). Persze minden külön díjszabással. Ez Accelerat volt. Futás a peronhoz a törött lépcsőjű aluljárón, vonat sehol. Aztán egy perc múlva jött, dízellel az élén. Néztem a helyjegyet, ugye a románoknak mániája a placckarte, de az a fülke sötét volt (valaki aludt benne), úgyhogy egy üres fülkébe telepedtünk le. A kocsi egyébként egy felújított, bordó színű fülkés kocsi volt. Egy fülke hat személyes. Itt is beleeszek a tipikus BKV-hibába: tudták, hogy nem tudják rendszeresen takarítani az üléseket, mégis plüsshuzattal húzták be… szóval elég siralmasan nézett ki… jó lelakott volt. Pár percig álltunk, majd abba az irányba indultunk el, ahonnan jött a vonat. Aha, gépcsere volt. Aradtól már van delej. Először csak ültünk, aztán észrevettük, hogy a folyosó felőli oldalon már dereng a fény. Szóval innentől ablakban lógás, meg száguldást élvezés. Úgy sem lesz nagyon ilyenben részünk a nap folyamán. Már most látszott, hogy teljesen sík itt minden. nagyon szép volt a derengő fényben, az álmos települések mellett elvágtázni.  Közben megérkeztünk Temesvárra. Az első kép egy elektromos targonca vagy mi volt, ahogy az össze-vissza törött peronburkolaton bukdácsolt. Hát elég vicces látvány. Aztán a „jó” illatú aluljárón keresztül kiértünk az utcára. Innen vissza a váróba, jegy megvesz Zsombolyáig. Aztán meg irány Temesvár, már amennyit fél órában meg tud mutatni.

Temesvár

 A vicces, lila-fehér, leginkább egy tejes dobozra hajazó festésű villamosok mindenesetre tetszettek. A borzasztóan lelakott panelházak már kevésbé. Elballagtunk egy folyó hídjáig, meg vissza. Visszafelé feltűnt egy üzlet felirata: Caffe-Langosi. belestem, és tényleg lángost sütöttek. Úgyhogy elmondhatjuk, hogy nemzetközi lett ez a termékünk és szavunk is. Na, aztán vissza az állomásra. Ki van írva a vonatunk az 1R vágányra. Kimegyünk az elsőre, sehol semmi. Elindulunk, aztán rájövünk, hogy itten nem ám okosba vannak számozva a vágányok, hanem rettentő rafináltan. Ugyanis van vagy hat-hét vágány, ami az épület mellett csonkán végződik és ezek az „R” (resicai) vágányok. Épp jött be egy emeletes vonat, végén két kis zöld Malaxa motorkocsival. Ezek a járgányok már ősi darabok, mégis felújítják őket. Megörültünk a klassz szerelvények, de sajna a mellette lévő bordó fülkés, remot Dácsia által húzott szerelvény ment Zsombolyára.

Timisoara Nord-resicai peronok

 Nekiindultunk, hamar kiértünk a városból. Szerencsére már a nagy lapos semmiben hasítottunk, amikor kibújt a Nap a látóhatárról. Így szépen végignézhettük a napfelkeltét. Volt egy megállás valami őrháznál, megállónév nem volt kiírva. Hát hogy az tényleg egy megálló volt-e, nem tudom. Sacala (magyar nevét nem tudom, szerintem Sakáltanya J ) állomáson hosszasan ácsorogtunk (ha én azt tudtam vón, vettem volna jegyet emlékbe…) a szembe jövő négy egységes Malactaxira. Aranyos kis gép, ilyennel is kéne utazni. Valahol egy egész városnyi mezőgazdasági épület állt tető és oldalfalak egy része nélkül… Voltak kisebb-nagyobb. élő és halott állomások, meg elágazó állomás is Gyertyámoson (Carpinis), de a legjobb az „CLARII-VII” megállóhely volt. Van kb. egy kocsinyi peron (ez máshol is jellemző…) a többi utas meg ugráljon bele a bozótos árokba. Semmi épületet nem láttunk a közelében sem, mégis volt pár utas. Hogy azok honnan jöttek/hová mentek? Örök rejtély marad számomra. 

Clarii-VII a semmi közepén

Zsombolya (Jimbolia)

Aztán beértünk zsombolya (Jimbolia) szép, nyerstégla falú állomására. A várója is rendezett, pénztár zárva, így irány a vonat, amit okosan a másik vonat mögé rejtettek el. Ez egy valamikor Franciaországban használt, kétkocsis motorvonat volt. Ilyeneket vett a Regiotrans magáncég az általa működtetett mellékvonalakra. A kocsik hangulata nagyon eredeti, igazi retrós a tekerős ablakaival, rugós csomagtartó hálóival és műbőr üléseivel. Érdekesség, hogy az ablakok csak az egyik oldalon nyithatók, gondolom a huzat elkerülése végett. Na itt aztán nem kell huzattól félni, alig döcögtünk hússzal-harminccal. Jött a kalauz, nem akart Valkányig jegyet adni, nem is értette mit beszélünk. Így Lovrinig vettük. Még nem szállt fel a hajnali pára, köd. Csak a végtelen kukoricamezőket láttuk a pusztában. Első érintett településünk Grabat, állomása Grabaci. Magyar nevét nem tudom, a Gugli fordító Csúcsforgalomban fordította. Valahogy nem bírják eltalálni az állomásnévvel a településneveket Romániában. Az állomás HÉV 3. osztályú típus, eléggé pusztulgat. Következő állomás Lenauheim, de ez a táblából nem derült ki, mert nincs. Ellenben elmondta nekünk egy bácsi, aki érti a magyart, de beszélni nem tudja. További dic-döc után Bulgarus következett, tábla itt sem volt. Az épület előtt egy esőbeálló, gondoltam, na itt sincs már szolgálat. Pedig van, találtam itt kiadott jegyet. Bulgarus után még elég messze van Lovrin, a zseniális csomópont, a bánáti Orosháza. 

No comment...

... de nincs 5 használható vágány!

Öt irányból futnak be ide vasutak, de tán nincs is ennyi használható vágánya. Az egyik sínpár le van fektetve, de beszabályozva már nincs, vonat se járt rajta még soha. Félretették szűkebb időkre? Itt volt közel egy óránk körbenézni. Az állomáson a váróterem és a pénztáe nem egy helyről nyílik, okosan meg van oldva. Körbenéztünk a városban is kicsit, találtunk egy parkot, ahol a kivezető ösvényt lezárták kerítéssel. Amúgy meglepő, hogy már reggel kilenckor milyen meleg volt. Pedig magyar idő szerint még csak nyolc óra volt! Aztán vissza az állomásra. Jegyet megvettük (Valkányig! Előrelépés!), aztán még gyorsan pár fotó készült. Két vonat volt bent, és jött még egy. Érdekes, hogy a vágányok nincsenek egy szintben, van, amelyik jó fél méterrel magasabban van, mint a többi. Kész művészet átbukdácsolni a hátsó vágányokig. A mi vonatunk egy másik fajta francia csoda volt. Ebben még SNCF vonalhálózati térkép is volt J DE lámpa az egy szál nem volt benne. Ez a vonat csak nappal közlekedhet, vagy éjjel a kalauz vakon ad jegyet? Esetleg zseblámpával? Nem tudom. Egy közbenső megállással értünk meg Nagyszentmiklósra, románul megegyezés szerint Sinnicolaul Mare vagy Sannicolau Mare. 

Állomás

Amúgy jó messze van az állomás a várostól. Meg jó meleg is van. Azért nekiindultunk egyet. Volt itt is minden furcsaság, élén a sehova se vezető kerékpárúttal, de egy értelme volt a dolognak: tudtunk ásványvizet venni, ráadásul elég finomat. Persze jó meleg volt, meg árnyák sehol, itt fáradtunk el… reggel tízkor J Közben visszaértünk, megcsodáltuk a szelektív kukát, ahol a szép szelektív nyílások egy edénybe vezetnek. Bent állt már a valkányi vonat, usgyi fel rá. Ez egy régebbi fajta, rugós csomagtartójú példány volt. Döcögtünk tovább a semmibe. Egy csatorna hídján a vonalbejáró lelkesen integetett. A Közben megálltunk valahol, félmeztelen cigánygyerekek szálltak le az anyjukkal.  Egy rozsdás sínű kitérővágány után megálltunk Valkányban, Románia legnyugatabbi vasútállomásán. Szolgálat van, pénztár nincs. Készült pár sztárfotó a vonatunkról meg a Románia legnyugatabbi iparvágányán álló Dácsiáról (nem autó és nem euronájt, hanem mozdony), majd irány vissza a vonatba. 

SDC10925

Retró belső műbőrüléssel és rugós csomagtartóval

A jegyvásárlás némi problémába ütközött, pedig a kalauz még magyarul is mekegett valamit. Végül az lett a megoldás hogy tollal az ülésre (!) írta az árat, aztán meg megjegyezte, hogy milyen dolog az, hogy mi nem tudunk románul. A kis nacionalista J. Visszafelé ugyanúgy semmi, vonalbejáró már máshol integet, a közbenső megállón a kétnyelvű táblán meg cirill betűkkel van a kisebbségi név feltüntetve. Biztos szerb falu. Nagyszentmiklóson átszállás lett volna, de a miénk ment tovább, amit némi „ARAD??” kiabálással vegyített mutogatással ki is derítettem. Innen további másfél óra zötykölődés várt ránk. Kibelezett, félig-meddig lakott állomások, méteres gaz, síkság. Perjámoson (Periam) álltunk egy csomót, itt ránk tettek egy másik egység ilyen bádogdoboz motorkocsit. Egész jól tele volt a vonat amúgy. Endre albuma óta –mint említettem- kicserélődött a járműpark, de Perjámos állomáson az állandóság az úr: az öreg személykocsironcs még megvan. Ezt nem vitte magával a CFR calatori. 

...és egy egykori CFR Calatori jármű

Az egyhangú pályát megtörte, hogy egy ártéri töltés mellé kanyarodtunk. Hidat is vártam, de nem volt. Viszont Secusigiu állomása tartogatott meglepetést: eredeti, csigás karfájú MÁV-pad! Hát, ez jól átvészelte az elmúlt évtizedeket, és nem cserélték le randa kék műanyagra. Lassan csalatkoztunk, akarom mondani csatlakoztunk az Arad-Temesvár vonalhoz, majd egy jól megérdemelt Maros-híd és Aradu Nou állomás után, egy város közepi erőmű mellett elhaladva megérkeztünk Aradra. De nem olyan egyszerű a dolog. Ugyanis a hátsó vágányra tettek minket. Annak meg nem hogy aluljáró-kijárata, hanem rendes peronra való átjárója sincs. Át kellett mászni a bent álló szerelvényen. Jó hosszú egy vonat volt, csupa bilikék csefere kocsiból. Megtekintettük a billenős ablakú kocsit, aztán irány a pénztár. Kinéztük a Pannoniát. Mondom, arra kérek helyjegyet. Mondja, 2 órát késik, és a Traianusra adja akkor inkább. Jó, arra vettem. Némi pihenés az aradi váróban, aztán irány a belváros, villamossal. Egy jegy kb. 100 forintocskának megfelelő román valutába kerül. A villamos keskenyvágányú (méteres), és mindenféle szedett-vedett nyugati kocsik járnak. Szerencsére találtunk magyarul tudó lányt, aki elvezetett minket a vértanúk emlékművéhez.

Még 1 tuja :)

 Kis séta után vissza a megállóba, és egy másik leharcolt, német reklámokkal ékes villamossal visszaszáguldottunk az állomásra. Itt kikérdezett minket egy bácsi szép magyarsággal, de azért felvetette ő is, hogy miért nem tudunk románul. Bezzeg a Balatonnál van, ahol a német felirat a nagyobb… A két villamosvágány közt fák, parkoló, stb. is elfér, olyan messze vannak! Vártuk a vonatot az állomáson, hát a Pannonia jött be a Traianus idejében. Felszálltunk hát arra, úgy sem érettük a kijelzőt. Egy nénivel ültünk egy fülkébe, aki örült is nekünk, mert elaludt volna. Ennek megfelelően el is szórakoztatott bennünket egész úton a néha érthetetlen történeteivel, hogy milyen kicsi faluból származik, és hogy a temetőben szedték a krumplit (vagy mellőle??), és hogy borzasztó az unokája. Így jól eltelt a hosszú út Pestig, és az odaúttal ellentétben már láttunk is valamit a tájból… csak msot meg figyelni nem tudtuk, mert fáradtak voltunk. Élményeket dolgoztunk fel. Móni aludt, én meg tartottam a frontot a néninél. Közben már Rákos… Kőfelső… végállomás, kiszállás. Azt hiszem, tanulságos, hangulatos út volt. Megyek még.

A TELJES ALBUM EZEN A LINKEN ÉRHETŐ EL.

A bejegyzés trackback címe:

https://siofok35.blog.hu/api/trackback/id/tr32291485

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Egy vasútmániás esete a töri szakkal

Siófok helyett egy ideje Vácon élek, és a töri szakot is már régen elvégeztem. De vasúti kalandjaim folytatódnak! Útra fel!

Friss topikok

  • fizolt: @Albu: Daruvár tudtommal üzemel, Szirács tudtommal megvan, de nincs személyzet, nem kezelik. Sze... (2023.05.14. 12:45) Ismerkedés a horvát vasúttal
  • JasonX2: nevtelenutazo.blog.hu/2014/09/22/2014_08_31_20_eves_jubileumi_2_resz_a_kaosz_szive_helyett_a_107-e... (2018.03.30. 07:29) Kétnapos keleti elveszővágány-túra (Fedőnév: Ojjektum túra)
  • siófoki35: Állítólag a Fortepan és a Portraitpan emulzió nem különbözik, csak az antihalo réteg matt. (2014.07.27. 22:26) Négyzetesen a világ
  • delejezoe: Te lehetsz az egyetlen, aki egy gép ismertetőjénél kihagyja az objektív gyújtótávolságát. :) (2014.07.15. 21:18) SMENA-8M, a retró fényképező
  • nevetnijo: Szerintem is nagyon jó kezdeményezés. Ha csak tehetem elmegyek, és én is fotózgatok. (2013.04.30. 15:41) Budapest100

Linkblog

süti beállítások módosítása