2009. július. Hajnali kelés Szegeden. Villamossal mentem a nagyállomásra, hogy elérjem a 7:10-kor induló békéscsabai vonatot. Nagy meglepetésemre Csörgős volt a vonat, pedig akkor még Usgyi-egyeduralom volt. A vonalon nagyon feltűnő, hogy takaros, virágos, jó állapotú állomások vannak. Békéscsabán betermeltem egy hamburgert, majd felszálltam a vésztői bézé első osztályú plüssüléses huzatú mellékébe. Ennek kényelmét Kötegyánig élvezhettem a viszonylag érdekes vonalon, mert innen csak a motor ment tovább. Kötegyán állomás is szép, rendezett, ugyanúgy, mint a kissé távolabbi okányi. Vésztőre kis késéssel értünk, de a körösnagyharsányi bézé megvárt minket.
Nem voltunk sokan a vonaton, úgy 3-4-en. Egy idős ember elég furcsa monológokat mondogatott nekem. Első állomásunk Kótpuszta volt, a talpfamentesített félig-elveszett mellékvágányával. Körösújfalu kopott, ajtó-ablak nélküli állomásához igen takaros falu tartozik. Döcögtünk az alföldi termékeny síkságon. Távolban hegyek körvonala sejlett fel. Közben elértünk Komádi Central Station állomásra is, amelynek két állomásépülete is van. Sőt sorompóőri szolgálat is.
Sokat döcögtünk Körösszakálig, ahol az állomásépület egyik része bedeszkázott ablakokkal ásít, de a forgalmi iroda még üzemben van. Aztán elértünk a világ végére. Egyszer csak elfogyott alólunk a sín. Ezen a helyen valaha kitűztek egy táblát, amely Körösnagyharsányt hirdeti. Ennyi a végállomás. Ja meg két pad.
Volt itt másfél órám. Elindultam felfedezni a falut. Nagyon takaros, rendezett helység. Van iskola, kocsma, bót, teleház, takaréxövetkezet, könyvtár "tv és dvd lejátszóval". Lassan visszatértem a végmegállóhelyre, és a visszaindulásig körbeegerésztem ezt az infrastrukturális gócpontot. Szemrevételeztem a hiányzó síncsavarokat és a szétkorhadt talpfákat. Lassan eljött a visszaindulás. Útitársul megint csak 1-2 ember, főleg pályamunkások akadtak. Ez az önfenntartó vasút: azért jár, hogy a vasutasok kijussanak a munkahelyükre. Lassan visszaértünk Vésztőre. Itt hamarosan indult vissza a zsákvasútra a Bzmot, nekem még volt időm a gyomai vonatig. Beszereztem egy mini kalácsot meg egy csomag pogácsát az útra. Nagyon takaros kis állomás a vésztői. Kisvártatva megérkezett a gyomai vonat két bézéje. Szeghalomig két hídon is áthaladtunk. Körösladány állomásán sokat vártunk az ellenvonatra.
Amúgy éppen felújították a forgalmi irodát. Dévaványa egy fura állomás: mindkét vonal ugyanazon az oldalán kapcsolódik. Persze valaha a másik végén is volt csatlakozó vonal, de ez megszűnt már rég. Azóta irányváltással mennek a vonatok. Gyoma állomást épp túrták(átépítették). IC késett egy órát, így a gyors előtt két perccel ment el. A gyorsban volt jó helyem, egy igazi bautzeni B-kocsiban utaztam Pestig.
A TELJES ALBUM EZEN A LINKEN ÉRHETŐ EL.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
