Bevégeztetett- a zalaszentgróti vasút utolsó napja

2007. március harmadika. Az új mellékvonal-bezárási hullám első fordulója. Igen. Ekkor jártak utoljára személyvonatok azon a tizennégy vonalon, melyeket kissé értelmetlen módon kiválasztott a minisztérium. Én az utolsó napon a 24-es számú Zalabér-Batyk—Zalaszentgrót vonalon utaztam, mely az egykori Balatonszentgyörgy- Türje (később Zalabér-Batyk) vonal hat kilométeres maradványa, ezzel a kondorosi vonallal együtt tartotta a legrövidebb magyar személyszállító MÁV vonal rekordját. A vasút virtuális kilométer-számítási kedvezménnyel próbált utasokat csalogatni erre a vonalra, valamint volt pár közvetlen egerszegi vonat is. Úgy tűnik, ez mégsem volt elég. Következő írásom többé-kevésbé hűen a 2007-es feljegyzésemet követi, néhány értelemzavaró elemet változtattam csak.

 

Ma közlekedett utoljára menetrend szerinti személyvonat 14 mellékvonalon. A kisöcsémnek éppen Zalaegerszegen volt táncversenye, így lehetőségem volt beutazni a Zalabér-Batyk –Zalaszentgrót vonalat ezek közül. Az utat az egerszegi állomáson kezdtem: a pótkocsis Bzmotban találkoztam egy másik vasútbaráttal. Vele együtt mentünk Szentgrótig. A vonat szép dombok között haladt. Zalabér-Batykon átszálltunk egy másik Bz-re, amivel beutaztuk a hat kilométer hosszú elvesző vasutat. A vonal először lesüllyed a 25-ös (Boba-Egerszeg) vonal alá, majd egy szép, lapos völgy oldalában halad. Nem volt az a kimondott tömeg a vonaton, páran voltunk csak. Van egy közbenső megálló is a vonalon, Tüskeszentpéter. Itt csak egy névtábla van. Döcögtünk tovább az eléggé jó pályán. Szentgrótra érve először körülnéztünk: az állomásépület zárva, néhány tehervagon itt-ott, az áruraktárban konditerem működik. Nekivágtunk gyalog a vonal folytatásának. Egy mérlegház, egy angolváltó, egy ezer éve nem használt tekerős sorompó és egy íves raktár van itt. Egyszer csak hopp, vége a vágánynak. Mentünk tovább a töltésen, előbb parkoló, majd bicikliút van a sínek helyén. Az eső esett, siratta a vonalat. „Hull az elsárgult levél, sír a fáradt őszi szél” dúdolgattam, hiába volt március. Vége van egy korszaknak. Hiába mondják azt, hogy csak „szünetel” a forgalom, úgy sem fogják már beindítani. Talán a teherforgalom marad. Lassan ideje volt visszaindulni, felszálltunk a kis Bz-be, vettem jegyet is. Végigvideóztam a vonalat. Tüskeszentpéteren felszállt egy nénike, sírva búcsúzott el jól megszokott vonatától. Valaki fotózta a motorkocsit. Az eső esett továbbra is. Lassan véget ért utazásunk a rövid vonalon. Zalabér-Batykon pár perces várakozás után megérkezett a remot M41-es mozdonyból és hat fülkés kocsiból álló gyorsvonat. Pókaszepetken IC-kereszt volt, de ezt nem tudtam előre, és így lemaradtam a kéregjegy-vásárlásról sajnos. Zalaszentivánon áll még a régi állomásépület, ma iskola vagy valami hasonló. A régi pózvai megállónak jókora szocreál épületet emeltek. Egerszegen volt egy órám a kanizsai vonat indulásáig, így körülnéztem. Az utolsó vágányon gigantikus Bz-sorfal, háttérben fűtőház, az állomásépület is szép. Itt is „koszerű” biztosító berendezés működik, a bakterek kézzel, a helyszínen állítgatják a váltókat. Van itt egy kis gőzös is kiállítva, elé kiírták, hogy társadalmi munkában újult meg, és hogy a Volán is segített: szép, szép, de a mozdony ma enyhén szólva is roncs. A tető beszakadt, a festék lejött, szeméthegyek a vezetőfülkében, üvegek kitörve… Kérem, ha felújítják, tartsák is rendben! Közben leballagtam a bézémig -aztán indulás Búcsúszentlászlóra! Eredetileg Felsőrajkra akartam menni, de hallottam egy „fülest”, miszerint aznap nem volt ott pénztár. Az út jól telt, szép tájon döcögtünk a dombok között, itt-ott templomtornyok ágaskodtak, máshol szép kis házak voltak. Alsónemesapáti kis megállójánál szép kis rét, patakkal. Nagykapornak nagy hely, de az állomása a „semmiben” van. Közben beértünk Búcsúszentlászló állomás első vágányára. Az állomás maga háromvágányos, az utolsó sínpáron rozoga tehervagonok várták sorsukat, mint Zalabér-Batykon is. A  magasrakodón egy piros autó állt. Az állomásépület nagyon szép, és jó állapotban van. Eredeti Déli Vasúti típusépület, a forgalmi iroda közepén egy őskövület biztosító berendezéssel.  A pénztár is rejtegetett érdekességeket mindenféle régi bárca-és reformjegy képében, de kéregjegy alig volt. Sebaj, kaptam helyette ősrégi nyomtatványokat! Az eső reménytelenül esett. Nekivágtam megnézni a szomszédos kegytemplomot, de zárva volt. Visszaballagtam az állomásra, lassan megjött BZ-koma két pótkocsival. Felszálltam, rockerek hülyültek Szentivánig, ahol átszálltam egy Csörgős vonatra. Beértem Egerszegre, ezzel véget ért a mai utam…

 

…tizennégy vonalon másnap már nem indult újra a forgalom…

 

13 Környe- Pápa

14 Pápa- Csorna

24-Zalabér- Zalaszentgrót

27 Lepsény -Hajmáskér

62 Sellye- Villány

76 Diósjenő- Romhány

84 Kisterenye- Kál-Kápolna

88 Mezőcsát- Hejőkeresztúr

95 Kazincbarcika- Rudabánya

112 Nagykálló- Nyíradony

129 Békés- Murony

151 Kunszentmiklós- Dunapataj

152 Kecskemét- Fülöpszállás

153 Kiskőrös- Kalocsa

 

In memoriam.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://siofok35.blog.hu/api/trackback/id/tr851797937

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Egy vasútmániás esete a töri szakkal

Siófok helyett egy ideje Vácon élek, és a töri szakot is már régen elvégeztem. De vasúti kalandjaim folytatódnak! Útra fel!

Friss topikok

Linkblog

süti beállítások módosítása