És elérkezett a szombat reggel.  Elég kómásan tántorogtunk le reggelizni. A helyzetet nehezítette, hogy közvetlenül reggeli után volt a főelőadás. Avagy mégsem. Mert eljátszották a nem lehet belépni a MEKDSZ-be című játékot. Amit persze megkajáltam, és rögtön kedvet kaptam a belépéshez. A főelőadásból megtudtuk azt, hogy Jónás könyvét nem szabad komolyan olvasni, valamint, hogy gyakoroljuk az aszkézist és hogy olvassunk zsoltárokat. A cet a világtól való elzárkózást szemlélteti. Ezután egyéni csendesség következett, ami elég kómásra sikeredett számomra, hála a sok éjjeli alvásnak. A feles most érdekesen alakult: Egyesültünk a 9-es csoporttal, mert csak 2-en jelentek meg ott, a mi csoportunk a teljes háromfős létszámmal üzemelt. Persze később megjöttek a többiek is, de jó volt ez a dupla feles. Későbbi beszámolók szerint teljesen szétvertük szegény 9-eskék lelki életét. Utána ebéd, majd rohantam fel a regisztrációs szobába, hogy belépjek a megdeszbe, majd felmentem a szobámba pihenni. Mint később kiderült, ez hiba volt, mert szószos megbeszélés volt ez idő alatt. Kettőtők kezdődött a MEKDSZ közgyűlése, amin mint újdonsült tag részt vettem, és megszavaztam a vezetőségi tagokat meg a költségvetést. Annyi haszna volt a dolognak, hogy a jelöltek bemutatkoztak, és így megismertem pár MEKDSZ-es arcot. Utána amíg egyesek szenior-szemináriumokra vagy kosarazni mentek, elpróbáltuk a játékos estre kiötölt színdarabot. Nagyon agatlan volt, Jónás történetét vegyítettük Nikoláéval, benne volt főelőadónk összes beszólása, meg néhány fordítási hiba, pl. az, amikor a „have a sit”-et „eretnek”-nek fordította kedves tolmács barátunk. A végső csavart akkor tettük bele, amikor Isten „kiütéssel győz” Gyuri-Nikola felett… A Gyurit kiütő Istent egyenesen egy izompacsirtával személyesítettük meg (Azt hiszem Kémholf Annának hívták).  Vacsi után a nagyelőadóba mentünk, ahol bemutatkoztak a külföldiek: a budapesti angol nyelvű MEKDSZ kör és a Szlovákiából érkezett különítmény. ÉÉÉS… elkezdődött a játékos est. Mindenféle vicces és komolyabb, zenés, prózai, drámai és egyéb előadásokat láthatott az egybegyűlt népes publikum. Kezdődött az egész Tékozló Teodóra történetével, de megismertük a sakkot, a „Biblia-fordítást”, a Balaton-soundot (Balaton szeletet rágtak el hangosan…), a villámrandit (két villa összeakasztása), Széchényi István balladáját irtó hamis hangon, megtudtuk, hogy tündérképző szakközépiskola indul, tanúi lehettünk egy izgalmas szemöldökemelő versenynek, láttunk bábelőadást turbulenciával és „no-Neumann”-nal színesítve.  Mi a legvégén adtuk elő szerény darabunkat, melyről Nikola azt mondta, hogy élete szappanoperáját adtuk elő :-) Ezután rövid technikai szünet, amjd elkezdődött a Dorina által szervezett Beugró. Zsebszöveggel kezdtünk, de hamar átcsapott a dolog stoppolásba, melyet alig bírtunk abbahagyni. Hatalmas hangulat, masszív röhögések jellemezték ezeket az órákat. Utána páran felmentünk a színpadra dicsizni, majd Gyurival és Jutkával beszélgettem Aludtam is, vagy három órát. Vasárnap reggel reggeli (briós, nyami) után istentisztelet következett, mely egészen egyedi volt. Az igemagyarázatot ismét Nikola biztosította, Jónás könyvének utolsó részéről, avagy a feleselő Jónás befejezetlen történetéről. Az úrvacsora-osztást elvállalta a Szósz, mint a legkatolikusabb diákkör, hát ez nem semmi. De így legalább részesülhettünk az egységben. Azért a bortöltés kicsit érdekesen zajlott, az első embernek egy felesnyit töltöttem :-) Ezután morzsát szedegettünk, szintén egészesben, ami azért volt egészes, mert a 9-es és 10-es feles ismét együtt volt. A MEKDSZ-himnusz eléneklése után közös fotózás volt, majd ebéd, aztán haza lehetett utazni. Mi éppen segíteni akartunk, de nem volt hol, így csak az ebédlőben döglődtünk páran a matracokon. Miután kiürült a tábor, útnak eredt kis csapatunk is (Zsófi, Ági, Anna, Jutka, Isti és én), de nem jutottunk túl messzire, csak Elekek telephelye, Eger mellett Kerecsendre. Megismerkedhettem Ái családjával, meg aztán megnéztük a Neptunt, meg aztán morzsát szedegettünk, vagyis hát jól mekdszéltük a tábort. Meg dicsiztünk. Meg imáztunk. Éjfél körül zuhantunk az ágyba, reggel valamikor kilenc előtt keltünk, hogy fel tudjuk venni a neptunon a tárgyakat. Utána kimentünk a dűlőbe, szánkózni az Elek Szánkó-és Sícentrum zseniális pályájára. Közben Jutka elindult a busszal. Mi még visszamentünk ebédelni Ágiékhoz, majd hamarosan a mi buszunk is megérkezett. Isti még maradt aludni, így Zsófival és Annával mentem Pestig. Pesten Annával elég csodás módon elértük a szombathelyi gyorsvonatot, így még Fehérvárig együtt utaztunk. Hát, ez volt a téli tábor.