A vizsgák után gondoltam egyet, és elindultam Tatára, hogy kipróbáljam a helyi járatokat.
Piliscsabáról indultam a Budapest-Komárom járat Volánbuszos Econelljével. Ezzel Almásfüzitőig utaztam. Innen a zseniális CLX-490-essel mentem Tatára. Ráncajtó, műbőrülés, királyság.
Itt megvettem a helyijáratra a napi jegyet, érdekes, hogy rá van nyomtatva nyomdailag, hogy 2015-ös, mégis Vértes Volános, és át van pecsételve KNyKK-ra.
Helyi járatban tudtam, hogy csak Credok vannak, azt viszont nem, hogy tartalékos Credo már nincs (vagyis van, de az is mindig elromlik). Így az 5-ös járaton egy ilyen Setrával utaztam. A nénikék morogtak is, hogy alig bírnak rá felmászni :D
A 7-es járatra pedig a tartalékok tartaléka, BCK-411 ugrott be kidőlt-bedőlt műbőrüléseivel, sivító hátsó hídjával, a visszapillantón csoffadtan lengedező dekoráció-maradványokkal. Itt is volt derültség az utazóközönség körében :) Amúgy menő ez az agostyáni járat.
Persze utaztam Credoval is a Vasútállomáshoz, illetve a Fellner Jakab utcai "decentrum" felé.
4 óra alatt majdnem a teljes helyi hálózatot sikerült beutaznom.
Visszefelé egy helyközis Rába csuklóssal mentem, meglepett, hogy C56-osba való ülések voltak benne, nem a szokásos "fapadosak". Mondjuk a Tatabánya-Egom vonalon kell is a kényelmesebb ülés.
Süttő Kultúrotthonnál szálltam át a Volánbuszos pesti járatra.
Tartalmas kis utazás volt, megérte elmenni!
A képek, nagyítható méretben:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
