A hazaút kissé bonyolult és hosszadalmas formáját választottam március 20-án. Utamat a desirozás és a hosszas és bonyolult BKV-zás után a ferencvárosi állomáson kezdtem, ahol felszálltam a kunszentmiklós-tassra közlekedő Hernyóra.
Kezdetben még sűrűn vannak a megállók és utasforgalom is van. Aztán ellaposodik, unalmas lesz a táj, és az állomások is ritkulnak. Kunszentmiklóson volt pár percem, addig fotóztam meg vettem jegyet, aztán megérkezett az Ino Andric nemzetközi gyorsvonat személyvonat. Egy 1. o és két 2.o. IC kocsiból állt, és megállt mindenhol. Eléggé vicces jelenség volt, mit ne mondjak.
Kiskunhalason rohanás a Délkör-Usgyira, és indulááás. A 154-es vonal nagyon jó állapotú, rendesen száguldozott az orosz csoda. A vonal is valahogy érdekesebb, mint a 150-es. Baján álltunk negyed órát, addig körülnéztem kicsit az állomáson. Bátaszék után nagyon nyikorgott a motorkocsi a kanyargós pályán. Nagyon szép az 50-es vonal, mindenkinek ajánlom! Dombóvárról busszal mentem Siófokig.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.