Hegyek között, völgyek között zakatol a vonat

Felsőstubnya

Újabban Vácon lakom, és annak van egy olyan helyzeti előnye, hogy nagyon jó a közlekedés Szlovákia felé a kétóránként közlekedő prágai vonatoknak köszönhetően. Ezt kihasználva jártam már egész napos pozsonyi túrán, de Brnoban és Bécsben is Pozsony felé. Most a Zólyom feletti hegyi vonalakat vettem célba. Hajnal 6 előtt már az alsóvárosi megállóban voltam, de első vonatommal csak egy megállót utaztam, majd Vác állomáson a reggeli friss péksüti beszerzése után felszálltam kishatárjegyemmel a nemzetközi vonatra. Ezzel most nem utaztam messzire, csak Párkány állomásig. Itt a Vác felőli végen nagy munkában voltak: kitérőket cseréltek. A jópofa vasúti daru már a 2-es vágányon várakozott, az elsőre is éppen betolta a tolatómozdony a két kitérőt pőrekocsin. Nagy sürgés-forgás volt a járművek körül. A párkányi állomáson általában tudnak magyarul a pénztárosok, most sem volt másként. Így az egész odaútra megvettem a jegyet. Már a távozáskor figyeltem fel a másik pénztárablakban kialakított kirakatra, amely a pénztárban megvásárolható vasutas ajándéktárgyakat mutatta be. Gyorsan visszafordultam, és be is szereztem egy aranyos kis kalauzlány-játékfigurát. Még menesztőtárcsája is van! Közben bejött Érsekújvárról egy emeletes motorvonat, és betolták a Lévára induló pórkocsis Studenkát is.

Kitérőcsere

Pragotron

 

Megcéloztam a pótkocsit, de az sajnos zárva volt. A kalauznőnek hiába magyaráztam, ő nem értett magyarul, így nem tudtam a hátsó peronon elhelyezkedni. Csatáig kibelezett állomások közt haladtunk. Az elágazóállomáson megtelt a kis motorkocsi, így a következő megállóban – Oroszkán – mégiscsak kinyitották a hátsó kocsit. Persze én is átspuriztam, és a hátsó panoráma ablakból bámultam a vonalat. A felső szakaszon már több élő állomás is van. Néhány helyen talán csak valami állomáskezelő-szerűség van, aki a magyar szabványú bejárati jelzőket kezeli – merthogy a mellékvágányok eléggé rozsdásak. Az előjelzők helyett csak egy-egy fix tábla van. A táj vidéki, mezőgazdasági jellegű, majdnem minden állomáson van valami magtár-féle. Két helyen is egykori kisvasúti felüljárók pillérei állnak a sínek két oldalán.

Felüljáró maradéka valahol a lévai vonalon

Léván több mint egy órám volt, így lehetőségem adódott kipróbálni a helyi járatot. Hétvégén nincs sok indulás, de az egyik járat pont jó időben közlekedett. A városháza elől indult a busz, és a „Szőlőhegy“ és a „Halastó“ nevű lakótelepek, a városközpont és a teszkó érintése után, több mint fél óra menetidő után érkezett a vasútállomásra. Meglepően sokan voltak a buszon.

Léva, helyi járat

A Pershinggel vontatott Pozsony-Zólyom-Kassa gyorsvonat 10 perces késéssel érkezett. Elhelyezkedtem az első kocsiban, ami egy valamikori első osztályú kocsi volt, de eléggé lelakott állapotban. Az első állomáson további ácsorgás a késés miatt áthelyezett kereszt miatt. Így már közel 20 percesre nőtt a késés, ami az 5 perces zólyomi átszállási idő ismeretében kissé nyugtalanító volt. A vonal nagyon szép tájon, a Garam folyó völgyében vezet. Nagyobbrészt egyvágányú, de egy szakaszon kétvágányos. Az egyvágányú szakaszon az állomások mellett két forgalmi kitérő is épült, de ezek ma már üzemen kívül, részben felbontva állnak. Bár fővonalról van szó, mégis MÁV-HÉV típusú állomásépületek állnak mellette, szépen felújítva. A vonatból is jól látszik a gyönyörű Szent Benedek apátság.

Úton Zólyom felé

Zólyomban szerencsére megvárt minket a Fátra gyorsvonat, ami egy Búvár dízelmozdonyból, és néhány nem nyitható ablakú kocsiból állt. Besztercebányáig semmi különös, de kellemes táj. Besztercebányán van egy megálló a városközponthoz közel, a folyóparton. Érdekessége a peronon lévő kápolna, ami a vasútnál régebbi. Besztercebánya állomásán hosszabb tartózkodás lett volna, de most nem álltunk, így lefaragtunk a késésből. Az állomásról kiindulva elkezdtünk hegyet mászni, felkanyarodtunk a város fölé, majd alagút következett. A táj is erdős lett itt már, egyre magasabb hegyek közé, egyre szűkebb völgybe értünk be. Volt egy szép állomás is, jó magasan a hagyoldalban, messze minden lakott területtől. A völgy keresztezése után újabb alagút, majd egy kis kitérő után visszatértünk ugyanannak a völgynek a másik oldalára. Itt még több helyen nagy foltokban maradt meg hó. Egy sor apró alagút után egy hatalmas papírgyár felett haladtunk el, majd pedig újabb vadregényes zakatolás. Az alagutak egyre hosszabbak, a szabadban vezető szakaszok egyre rövidebbek lettek, majd egy kb. 10 percig tartó alagút (majdnem 5 km!) után kiértünk a hegyek közül, majd csatlakoztunk a MÁV egykori első fővonalához, a Budapest-Hatvan-Zólyom-Ruttka közti kétvágányos, villamosítatlan vonalhoz . Itt az eső is eleredt, szürke időben zörögtünk tovább a két hegyvonulat között. Ruttkára beérkezve az eső miatt sok mindent nem tudtam tenni, de a késés miatt nem is volt sok időm. Így nem is tudtam beülni a szimpatikus, vasúti berendezésekkel dekorált restibe, csak egy dobozos Zlaty Bazant-ot tudtam szerezni az útra. A szlovákok sem szerettek körüljárni a Studenka motorkocsikkal, így megalkották a kétrészes, csuklós „Bzmot“-ot. A privigyei járatot a „Jonatánka“ névre keresztelt motorvonat vitte.

Zólyom-Zsolna gyorsvonat

Jonatánka

Iker Bz-n jó a kedv, ott lakik az Aranyfácán!

Meglehetősen tele volt a vonat, és Turócszentmárton átépítés alatt álló állomásán még többen szálltak fel. Útközben több jellegtelen, ütött-kopott megállót is érintettünk. Divéken sokan leszálltak, de Stubnyafürdő takaros megállóhelyén ismét sokan szálltak fel. Utána az elágazáson most nem kanyarodtunk le, hanem egyenesen mentünk tovább a kétvágányú pályán Felsőstubnyáig. Itt hét perc tartózkodás volt, azalatt tudtam fényképezni. Maga az állomás szép helyen, de minden lakott területtől távol van. Az épület gyönyörű, és nagy. Viszonylag sokvágányos állomás, a hátsó sínpárokon tartalék szerelvények álltak, az egyik egy Búvárral. Míg fényképeztem, vezérünk vezetőállást cserélt, és visszairányban indultunk el.

Felsőstubnya

Felsőstubnya

Az igazi meglepetés azonban akkor ért, amikor, bár Privigye menetirány szerint jobbra van, mégis balra kanyarodtunk le az állomásról, majd egy íves alagútban felkeveredtünk a fővonal fölé, és felüljárón kereszteztük azt. Úgy a 4-es kilométerkőnél jártunk, amikor elhaladtunk a felsőstubnyai állomás épülete mögött... A pálya itt is avdregényes, szépek a hegyek és a települések is. Remete megállóhely valamiféle kirándulóhelyen lehet a hegyek közt. Majd igen látványos pályán leereszkedtünk a panelházakkal zsúfolt, de gyönyörű völgyben fekvő Nyitrabányára. Itt a pálya hosszasan halad a lakótelepek mellett, de persze ott nincs megállóhely... Nyitrabányától Privigye felé már magyar építésű a vonal, itt már nincsenek is olyan látványos vonalkifejtések. Nem tudom, hogy a csehszlovákoknak miért volt olyan fontos a hegyeken keresztül, összesen kb. 30 alagúttal megépíteni ezt a két vonalat. Privigye állomása érdekes fekvésű, mert a két üzemelő vonal az állomásnak ugyanazon a végén van bekötve. A két ág közt deltavágány van a közvetlen tehervonatok részére. Az állomás másik végéről is indul vonal, de ezt már nem használják (Németpróna felé). Privigyén indulóban volt Érsekújvárra egy rittkai gyártású csuklós motorvonat, de egyrészt nem kedvelem ezt a típust, másrészt inkább sétálni szerettem volna. Maga a város nem különösebben izgalmas, két templom az, ami említésre méltó. Az egyikbe be is tudtam menni, mert a helyi rózsafüzértársulat éppen litániát tartott. Mivel nem tudtam az ájtatosság szlovák nyelvű szövegét, ezért inkább egy sörözőben töltöttem a maradék időt, egy korsó finom söröcske társaságában :D Az állomásra visszatérve már várt a peronnál az „Orkán“ névre hallgató Búvár a pozsonyi gyorssal. Itt már csak a távolban látszódtak a hegyek. Útközben egy állomáson félreállítottak minket, így a lemenő nap sugaraiban sikerült még egy remek képet lőni a Búvárunkról.

Generációk

Orkán sütkérezik

A szembejövő vonatról inkább csak naplementés hangulatkép sikerült. Megálltunk a Bata cipőgyárról híres, és a szlovák partizánmozgalomról elnevezett Partizanske városában is. Érdekes, hogy Salgótarjánhoz hasonlóan, itt is csak megállóhely van. Az állomásokról kiindulva kinyitottam az ablakot, hogy halljam a dízelmozdony hangját. Tettem ezt addig, amíg a kalauz rám nem szólt miatta... A Privigye–Érsekújvár és a Nyitra–Lipótvár vonal egy deltavágánnyal van összekötve, ennek egyik sarkán, Üzbég (Zbehy) állomáson volt csatlakozás Újvár felé. Ez az állomás is a semmi közepén van, és sok végányához képest csak egy pici épülete van. Nagyon hangulatos volt az esti kékségben ez a félreeső állomás. Újvár felé egy helyi „Interpici“-szerűen felújított Bz (klíma, fotelszerű ülések), és pótkocsija indult. Nem értettem, hogy miért tart ez az út két órába, de útközben kiderült. Üzbég másik állomásáig (Luzianky) a pót végében utaztam. Itt is álltunk pár percet, de a hosszabb ácsorgás (40 perc!) Nyitrán várt. Ezalatt körbejártam a felújítása alatt álló buszállomást. Nyitraivánkán, Komjáton és Surányban is ácsorogtunk még. Végre megérkeztünk Újvárra, de itt is volt még 40 perc. Sajnos a kellemesen retró peronokat felújították, és a Pantográfos motorvonatok is hiányoznak a 7-8 évvel ezelőtt még elcsíphető csehszlovák hangulathoz. A várócsarnok azért még őrzi a 70-es évek dizájnját. Egy kis városi séta után felszálltam a Prága felől érkező vonatra. A szomszéd fülkében valószínűleg cseh sörtúráról jöttek haza, mert igencsak jó volt a hangulat. Végül este 10 előtt pár perccel szálltam le a váci állomáson.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://siofok35.blog.hu/api/trackback/id/tr9615333142

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Egy vasútmániás esete a töri szakkal

Siófok helyett egy ideje Vácon élek, és a töri szakot is már régen elvégeztem. De vasúti kalandjaim folytatódnak! Útra fel!

Friss topikok

Linkblog