HTML

Egy vasútmániás esete a töri szakkal

Vasútmániás vagyok, Siófokon élek. Sokat vonatozom, járom az országot. Ezekről és életem egyéb mozzanatairól is olvashattok itt.

Friss topikok

  • JasonX2: nevtelenutazo.blog.hu/2014/09/22/2014_08_31_20_eves_jubileumi_2_resz_a_kaosz_szive_helyett_a_107-e... (2018.03.30. 07:29) Kétnapos keleti elveszővágány-túra (Fedőnév: Ojjektum túra)
  • siófoki35: Állítólag a Fortepan és a Portraitpan emulzió nem különbözik, csak az antihalo réteg matt. (2014.07.27. 22:26) Négyzetesen a világ
  • delejezoe: Te lehetsz az egyetlen, aki egy gép ismertetőjénél kihagyja az objektív gyújtótávolságát. :) (2014.07.15. 21:18) SMENA-8M, dm 200-as filmmel, dm/cewe laborban
  • nevetnijo: Szerintem is nagyon jó kezdeményezés. Ha csak tehetem elmegyek, és én is fotózgatok. (2013.04.30. 15:41) Budapest100
  • Polgár István: Régi vasút modelleket keresek. Elég szép gyűjteményem van már H0-ból. Szeretnék megszerezni egy sz... (2013.03.09. 16:09) A szerény utód

Linkblog

2014.09.08. 23:24 siófoki35

A kendergyárban mindig jó a hangulat...

Idén augusztus 20-án immár negyedszer indultam útnak Szegvár felé. Ugyanis évente csak egyszer, a falunapokkor közlekedik hazánk egyik legérdekesebb kisvasútja, mely egykor egy kenderkikészítő üzem belső szállításait szolgálta, ma pedig vidám utasok döcöghetnek rajta. A kendergyár még az 1940-es években épült, a belső szállítást és a közeli MÁV-állomásra való kihordást szamarakkal vontatott kisvasúttal oldották meg, mely a nagyvasúti pályát egy aluljárók keresztezte. az 1950-es években átépítették a MÁV-állomást, ekkor szintbeli keresztezés épült. Az aluljáró maga –üresen- a mai napig megvan. Az 1960-as években felfejlődött a gyár, bővült a vágányhálózat, valamint áttértek mozdony-majd traktorvontatásra. A kis gyár a rendszerváltást csodával határos módon túlélte, sőt még fejlesztések is folytak itt a 90-es években. Végül a konkurenciával nem bírta a harcot, és 2008-ban leállt. A kenderkikészítés eszközeit ócskavasnak eladták, a kisvasút pályáját és kocsijainak egy részét az önkormányzat vette meg. A sínanyagot eredetileg máshová akarta áttelepíteni, de végül a pálya rossz állapota miatt a helyben való megőrzés mellett döntöttek. A vasút ügyét az önkormányzat mellett a vasútbarátok is felkarolták: a pálya helyreállításának vezetését a szentesi pályamester vállalta el, a mozdonyok pedig minden évben egy magántulajdonú gépgyűjteményből, a békéscsabai Alföldi Kerti Gazdasági Vasútról érkeznek.

Idén a használhatatlan vonatpótló busz miatt Volánbusszal indultam útnak Piliscsabáról. A reggel 6 órás indulás igencsak korai kelést kívánt, az már pozitívabb volt, hogy –valószínűleg a nemzeti ünnep miatt- a mindig zsúfolt busz most határozottan szellős volt, válogathattam a helyek közt. Pesten szakadó eső fogadott, gyorsan be is menekültem az aluljáróba, és átmetróztam a Nyugatiba. Itt ettem volna egy hamburgert, azonban a gyorskajálda még nem volt nyitva. DE ki volt írva, hogy 10 perc múlva nyit. Addig megtekintettem a gyönyörű aluljárót, aztán megkaptam az életmentő műkaját, és irány a pályaudvar! Épp odaérkezésemkor tolták be a szegedi vegyesvágott vonatot a csarnok III.-ra, mindössze 3 db gyorsvonati kocsival. Közben gondoltam megyek egy kört a pénztárak felé –igaz jegyem már volt- és láss csodát, régi útitársam jött velem szembe, kalauz egyenruhában, mert hát közben vasutas lett! Pár percet beszéltünk, aztán odamentem a vonatomhoz. A kocsikat még takarították, így nem lehetett még felszállni. Sokáig gondolkodtam a kerékpárszállító kocsin, de végül egy fülkés kocsiba ültem Indulás előtt még egy pár ült be a fülkébe, egy szállítótáskás macskával. Szállt rendesen a macskaszőr a fülkében, még jó hogy nem vagyok allergiás. A bőröndöt meg okosan az ajtóba tették, hogy más már ne akarjon bejönni :D Nem voltak túl kommunikatívak, de a cica legalább aranyos volt. Lassan elindultunk a szakadó esőben, volt még pár felszálló Zuglón meg Kökiben, de hozzánk már nem jött be más, bevált a táskás trükk. Üllő környékén csendesedett, majd elállt az eső. Albertirsa környékéig nézelődtem, aztán elővettem az a könyvet, amit még évekkel ezelőtt hoztam el egy egyetemi selejtezésből az egyik AKGV-s srácnak. Még én se lapoztam bele eddig. Kecskemétig olvastam a békéscsabai magyar-szlovák együttélés humoros oldaláról, aztán újra nézelődtem. Kiskunhalason átszállás, meg pár fotó – rögtön ki is derült, hogy ki megy Szegvárra… Szegedre személyvonatként Szöcske indult, míg a gyönyörű 1001-es Szili vontatta Pest felé menő ícét AS, azaz Ahogy Sikerül szabvány szerint állították össze, mert legalább hatféle kocsi volt benne, a komfortkocsitól a posta BHV-ig.

Szentesre Usgyi ment, alkalmi útitársam ennek nem örült, én igen, mert ritkábban látok ilyet, mint Bz-t. Suhantunk a pusztametróval a vadiúj táblájú tanyasi megállók közt. Kedvencem Csongrádi úti tanyák megállóhely, ahol az elnevezésért felelős ember kreativitása végképp elfogyott, és nem bírt több furcsa tanyasi megállónevet (lásd: Bogárzó, Kapitányság, Köncsögpuszta stb.) kitalálni. A szépen lefestett csongrádi Tisza-híd meg Hékéd kettős megállója után Szentesen átszállás bézére, és egy megállónyi utazás Szegvárig. Közben repülők köröztek a vonat felett. Aztán leszállás Szegváron botorkálás a peronon,útitársamnak rácsodálkozás arra, hogy még megvan a fa áruraktár meg a tekerős sorompó, és most először kerülő útirányon a kisvasút megközelítése.

A falunap bejáratánál hatalmas sóderkupac üdvözölte a vendégeket. Épp valami csatornázás folyik. A focipályánál is volt egy félkész épület, amire rá volt írva hogy WC. És tényleg, belül már készen volt a vizesblokk :D Elég bizarr volt! Aztán irány a kisvasút. A felszállóhely környékén az újrahasznosítás új formáját tekinthették meg az érdeklődők: a vasútból kiszedett, rossz vasbeton talpfákból készítettek az ügyes pályamunkások padokat. A vonat épp elment, így sokat kellett várni a következőre. Közben jöttek a hírek, hogy az egyik mozdony tönkrement, és helyszínen nem javítható. Lassan megérkezett az egy szem vonat.

Felszálltunk, és elkezdtük bejárni a megszokott útvonalat: először az egykori kenderkazlazót jártuk körbe, majd átdöcögtünk a Kontra-kanális hídján, és egy akácerdő mellett elkanyarodtunk az egykori gyár felé, ahol a kenderáztató medencék, régi gyárépületek és egy birkahodály mellett visszafordultunk a híd és a kazlazó felé. Visszaérve igencsak sok utas várt a vonatra, többen fel sem fértek. Ekkor én elindultam visszafelé a vasútállomási úton, mert múltkori hódmezővásárhelyi vendéglátómat áthívtam egy kis vonatozásra. A szélmalomhoz beszéltük meg a találkozást, de észrevettem, hogy az az útról nem látható. Így az útelágazódásban ;) vártam, és lassan meg is jött. Elsőként a szélmalmot vettük célba, ahol bélyegestégla-kiállítás is volt. Megmásztuk a szélmalmot is, bent jókora malomkövek, és ősrégi fa fogaskerekek láthatóak. Hangulatos ez a kis malom. A fiatal teremőr hölggyel már évekkel ezelőtt megismerkedtem, kedves és igen szép :) de most nem volt időm vele beszélgetni., mert mentünk útitársnőmmel a kisvasúthoz. Mikor odaértünk, épp elindult a kisvasút, de nem sokára visszaért, immár öt kocsival. Eléggé meglepődtem, hiszen tudtommal néha a három kocsi elvontatása is nehézséget okoz a kulinak. DE vonatra szállva kiderült a turpisság: nem mentünk el a gyár területéig, hanem a középső részen, az egykori kenderáztató „alagút” mellett fordultunk vissza, elkerülve így a gyártelep környéki emelkedőket. Ennek az áztató alagútnak az a lényege, hogy betolták a kendert lórékon, rázárták az ajtót, és teleeresztették vízzel. Eléggé gázkamra hangulatú... Na de nem volt idő ezen elmerengni, ugyanis egyszer csak egy nagy huppanás, és integetés, majd a vonat is megállt. Ugyanis a vonat kisiklott egy váltón. Szerencsére könnyen siekrült visszatenni a kocsikat a sínekre.Utána a váltót egy fadarabbal alaposan kipöckölték, így a siklás szerencsére nem ismétlődött meg.A visszafordulás igen csak érdekes volt, ugyanis tolatva, mintegy Y-ban kellett megfordulni, egy deltavágányon.

A legnagyobb élet a három váltóőrhely és a felszállóhely mellett a Kontra-kanális kis hídjánál volt, bár most, hogy csak egy szerelvény volt, nem voltak vonatkeresztek a híd előtt. A megfordulásnál elég nehéz volt, mert volt a pályában egy kis emelkedő, és a váltóőrnek homokot kellett szórnia a kerekek elé, hogy fel bírjon mászni a vonat a hatalmas, már-már a svábhegyi fogaskerekűt is megszégyenítő alföldi hegyre. Ezután a kazlazón keresztüli út már eseménymentes volt. A vonatról leszállva visszaindultunk a falunap felé, hogy keressünk valami ennivalót. A tornaöltöző mellett egy bográcsból épp ételt mertek, mint kiderült, a vasutasok ebédjét. Így hát mi is beálltunk, és kértünk belőle. Kaptunk is egy-egy tányér finom halászlevet, amit jóízűen elfogyasztottunk a sátorban. Utána végre találkoztam Somával, a mozdonyok tulajdonosával is, akinek hoztam a könyvet. Szerencsére nem volt meg neki. Vele is beszélgettem egyet a vasúthoz visszafelé tartva. Ezután újra mentünk egy kört a vonattal, sőt, mivel volt még időnk, még egyet.

Szerencsére ekkor már semmilyen nehézség nem késleltette a vonatot. A második kör alatt már igencsak gyülekezni kezdtek a felhők, a vasútállomás felé gyalogolva már el is kezdett szitálni az eső. Itt elbúcsúztam útitársnőmtől, és máris jött a félegyházi Bz. Ahogy felszálltam, elkezdett szakadni az eső, dörgött, villámlott. A vonaton utazott még pár vasútbarát, az út hátralévő részében velük beszélgettem a Bzx hátsó peronján, a vonalat a panoráma ablakból nézve,m mint a régi szép időkben :) Kiskunfélegyházán a tervezettnél hosszabb volt az átszállás, mert a pesti IC-re 20 perc késést mondtak. Addig lehetőség volt meglátogatni a mosdót és az egy szem életben maradt büfét. A félegyházi állomás amúgy meglepően kulturált, tiszta, és még a várótermek is nyitva vannak. Külön éke az egykor sok állomáson megtalálható manuális utastájékoztató rendszer, a tekergethetős órákkal. Közben megjött az IC, befoglaltunk egy fülkét, és beszélgettünk Kökiig. Innen én még a tűzijátékra mentem, útitársaim máshová...

Szólj hozzá!

Címkék: kisvasút mellékvonal vonatozás trains.hu


A bejegyzés trackback címe:

https://siofok35.blog.hu/api/trackback/id/tr546682083

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.