MEKDSZ Téli Tábor 2010 -1. rész

Nos, hát az egész úgy indult, hogy 2010. február 4-én 10: 30-kor megérkeztem a Keleti pályaudvarra a megbeszélt találkozóhelyre. Kisvártatva egy integető Szabó Zsófira és Emőkére lettem figyelmes. Lassan egyre több szószos és MEKDSZ-es gyűlt körénk. Indulás előtt pár perccel megrohamoztuk a MEKDSZ-expresszt, mely Egerbe ment. Egy termes szerkezetet lelve, ebben letelepedve telt eme elmenetel. Jó két és fél órányi út várt ránk a hidegben, de a hangulat jó volt, beszélgettünk, minden. Füzesabonyban csatlakozott Gyuri és Tomi is. Lassan begördültünk a végállomásra, ahonnan hosszú és fárasztó menetelés várt ránk a tábor helyszínéig, a Vendéglátóipari Szakközépiskoláig. Itt lepakoltunk, és egítettünk a szervezőknek a tábor berendezésében és az ebéd (szendvicsek) elkészítésében. Be voltam sózva rendesen. Majd elérkezett a négy óra, a regisztráció kezdete. Némi keveredés után aztán beregisztráltam, felháborodtam azon, hogy be akarnak szervezni a MEKDSZ-be, meg megkaptam a programfüzetet, amiről később megtudtam, hogy a tábor alatt a legjobb barátom. Ja, és a Gyuri csináltaaaaaa!!!! Kikerültek közben a szemináriumokra jelentkező papírok is a folyosóra. Köztük az is, hogy a „Szex betegség miatt elmarad”. Hatkor vacsora következett a tornateremben, finom makarónival, Annáék szerint az olaszok meg nem ennének ilyet. Majd belevágtunk a lényegbe: a főprogramba! Átvonultunk az ebédlőből átalakított előadóterembe, elfoglaltuk a tradicionális Szósz-helyet, majd egyszer csak megjelent Misu egy lánnyal (mint később megtudtam, Jakus Áginak hívják) a színpadon, és elkezdtek ékes valamilyen nyelven beszélni. Később emberi nyelven is elmondták, hogy ők lesznek a bemondók, meg ismertettek pár fő tudnivalót. Aztán következett a dicsi. Nagyon jó volt a dicsőítőcsapat, gratula nekik! Azt is megtudtam, hogy a keresztény zenék is szájról szájra hagyományozódnak, legalább is nem az volt mindig kivetítve, amit énekeltek. Majd fellépett a színpadra Kis Zoli, öööö bocs Jónás és Nikola, a főelőadó, aki NEM a macedón MEKDSZ alapítója, de onnan jött. Jónás jól meginterjuholta Nikolát, sok érdekseet megtudtunk róla. Aztán jött a dráma csoport. Nagyon vicces ujjbáb-produkciójukat kivetítőn láthattuk. Igen csak érdekes feldolgozásban tálalták Jónás bibliai történetét, mely (–hú, nem is mondtam!) táborunk fő témája volt. Nem volt kevésbé izgalmas a főtitkári beszéd sem, ahol megtudtuk azt, milyen is a graffitizés lélektana, és hogy a város esztétikai rombolása hogy kapcsolódik Jónás könyvéhez. Hát úgy, hogy a graffiti is önmegvalósítás, csak nem tudja meg senki, ugyanígy járt Jónás is a cet gyomrában, hogy senki nem tudta, hogy ő most ott van, de ő ott közel került Istenhez. Megismerkedtett mindenki a „felesével” vagyis kiscsoportjával is. Az enyémben csak hárman voltunk. Ezután szabad programok voltak: Én a Julcsi által szervezett irodalmi esten vettem részt, ahol bárki felolvashatta kedvenc, a témába vágó irodalmi alkotását. Egy ősbemutatónak is tanúi lehettünk: Nagy Mihály Ákos Altató tánc című dalát itt hallhatta először nyílt közönség. Utána még beszélgettünk, majd fél kettő körül zuhantam ágyba. Másnap reggel nyolc óra körül sikerült feltápászkodnom, magamba erőltettem a reggelire kapott májas kenyeret, aztán irány az eligazítás. Itt elmondták a napi programot, meg néhány hasznos információt az egyéni csendességhez. Az egyéni bibliatanulmányozásra Szijjártó Zsófival és Krisztivel felmentünk a kápolnának berendezett tanterembe. Itt igen otthonosan éreztem magam: ugyanis a szószos dizájn alapján lett berendezve: narancssárga lepedő fellógatva, rajta faágból kereszt, alatta nyitott Biblia. Itt egész jól elcsendesedtem, sok jó gondolat jutott eszembe; majd Zsófival kerestem helyet a felese számára. Nem találtunk. A kiscsoportos megbeszélés igen csak szűk létszámúra sikeredett: mindössze ketten voltunk. Eztán következett az első előadás! Nikola angolul mondta a szöveget és tolmács fordította nekünk. Itt megtudtuk, hogy Jónás nem Pál apostol, prófétának nehéz volt lenni. Jónás téves Isten-képét is megtudtuk, majd pedig azt, hogy a korabeli Jugoszláviában azt hitték, hogy az USA-ban 30 méteres autók járnak. Aztán ismertette Jónás sakkmeccsét Istennel. Ebéd után Szósz-MEKDSZélés volt, avagy megtudtuk, hogy mi fogjuk osztani a vasárnapi istentiszteleten az úrvacsorát, meg elkezdtünk ötletelni, hogy mit adjunk elő a játékos esten. Néhányan elindultunk a geoláda-játékon is, ami kicsit későn kezdődött, ezért rohannunk kellett. Még jó, hogy velünk volt Kriszti, a helyi erő. A feladat az volt, hogy rejtélyesen megadott helyeket kellett megkeresni, és szavakat leírni onnan. Jó volt a punnyadás után mozogni kicsit. A geoládáról épp hogy beestünk a szemináriumokra, amik kiscsoportos előadások voltak, a Szex ugye betegség miatt maradt el, a Szodoma vagy Ninive? pedig azért, mert nem tudott dönteni az előadó. Én Hamar Daninál voltam az Isten szavára való érzékenység szemináriumon, ahol megtanultam különbséget tenni Isten állandó és aktuális akarata között, és azt is , hogy mi az ami biztos nem isten szava. Ezután vacsora, majd pedig dicsi és „MEKDSZ-EST”, ami abból állt, hogy különféle elvek alapján kellett összekapaszkodni. Ekkor még kijelentettem, hogy én csak helyi szinten mozgok, nem érdekel az országos szervezet. Egy órányi beszélgetés után átvonultunk a Stop-estre, amit Dorina szervezett. Fergeteges hangulat volt. Jó sokáig fenn voltunk éjjel!

 

(Folyt. Köv.)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://siofok35.blog.hu/api/trackback/id/tr731757703

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Egy vasútmániás esete a töri szakkal

Siófok helyett egy ideje Vácon élek, és a töri szakot is már régen elvégeztem. De vasúti kalandjaim folytatódnak! Útra fel!

Friss topikok

Linkblog

süti beállítások módosítása