Kétnapos keleti elveszővágány-túra (Fedőnév: Ojjektum túra)
I. rész: 107-117. vonalak
 
„…Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj…

…s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,  
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,  
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,  
s a gyárak udvarában komondor hempereg…”
(Radnóti Miklós: Nem tudhatom…)

2009. december 5-e, szombat reggel, 6:00. Ébreszt a rádió, jóféle fengsunyi tippekkel. Felkelek hamar, összecuccolok, majd elindulok az állomásra. A kis megálló új, szép névtáblával gazdagodott. Egyszer csak a sötétben feltűnt két árny, az egyiknek a feje búbján ismerős pompon billegett, a másik ismerős volt… jaj persze, két lány az egyetemről. Hamarosan jött egy harmadik lány, meg egy Desiro is. Felszálltunk a vonatra, szerencsére így nem egyedül utaztam Újpestig. Újpesten aztán kezembe vettem a töri könyvemet, és azt olvastam a Nyugatiig. Itt először vettem egy jegyet „Tiszafü… öööö izé Tiszalökig”, meg két IC pótjegyet: az egyiket Cegléden csatlakozó útitársamnak. Kimentem a vonatomhoz, még sötét volt. Így a váróba vonultam olvasni a tizenhatodik század rendkívül izgalmas históriáját. Közben felszálltam a Páva IC-re, jócskán tele volt. Olyan volt az elrendezése, hogy csak négyes bokszok voltak benne, kettesek nem. Ceglédig a változatosság kedvéért szintén történelmet olvastam. Cegléden pont elérte a vonatot Isti, az útitársam, így már ketten utaztunk tovább a cívis város felé. Debrecenben leszállván szemrevételeztem az ősrégi (igazi retróóó) Pragotron típusú utastájékoztató berendezést, majd a pénztár felé indultunk. Nekem volt jegyem, Istinek kellett vennie. Először az információhoz, majd a nemzetközi pénztárhoz állt. Nincs rendesen kitáblázva! Fekete pont az állomásfőnöknek. Mindezen bonyodalmak után elhelyezkedtünk a Tiszalökre közlekedő pótos bézé hátsó kocsijában. Első állomásunk a legendás Tócóvölgy volt, amit nagy reményekkel építettek a kilencvenes évek elején (a Kisállomás pótlására) akkorára, amekkora. Persze jócskán nagyobbra, mint kellett volna. Ma már pénztár sincs. Kicsit nagyon unalmas tájon suhan a két piros-sárga doboz. Szocreál kockaállomások, bedrótozott lámpájú megállóhelyek szegélyezik utunkat. Hajdú-akárhol felszáll négy etnikumbéli hölgy, ékes újmagyar (bejás vagy hasonló) nyelven társalognak. Lassan bedöcögünk a mellékvonali gócpontnak számító, helyes kis tiszalöki állomásra. Itt már bent állt egy IP-Bz, de az Görögszállásra készült menni. Mi meg a várótermet kerestük fel, ahol jóféle kis reformjegyet vettünk Ohat-Pusztakócsig. A váró szép tiszta, rendezett. Ki van írva, hogy csukjuk be az ajtót, mert fűtenek. Pedig nem is. Utcai bejárat jó magyar szokás szerint lezárva. Áll még a fából készült áruraktár is, viszonylag jó állapotban. Mögötte igazi „Western” víztorony. Kis késéssel érkezett a Pusztakócsról jövő és oda visszainduló járat. Amíg megjött, tanulmányoztuk, hogy a peronok be vannak osztva egy bz-nyi szekciókra. Minek?

Beszálltunk a 403-as Interpicibe. Nem voltunk sokan, talán öt-hat ember. Elég büdös volt a fedélzeten, ezért a kalauzzal kinyittattuk a tetőszellőzőt. Kisvártatva elindultunk az elvesző vonalra.  Első megállónk a Tiszalöki vízművek volt, szó szerint táblás megállóhely. Kisvártatva kiderült, hogy egyik útitársunk nem a hivatásforgalmi utasok, hanem a magunkfajta „katasztrófaturisták” táborát erősíti. Tiszadada befalazott ajtajú állomásán három fotós várta vonatunkat, bőszen kattogtatták gépeiket. Velük még többször is találkoztunk utunk során, autóval üldözték a kis motorkocsit. Nem volt nehéz dolguk, ugyanis a néhol katasztrofális állapotú pályán laposkúszásban imbolygott az eredetileg más célokra készített „luxusjárgány”. A tiszadobi állomást igencsak megerődítették: a masszívan befalazott ablakú épület szerintem jobban szolgálna egy atomtámadás esetén, mint a kocsordi bunker, ahova másnap jutottunk el. A táj közben elég unalmassá kezdett válni: a nagy hortobágyi semmit néztük a sötétített ablakon át. Reje megállóhely igencsak fura szerzet: egy szétesőfélben lévő fatábla az összes berendezése.

Közben felhívtak minket az autós üldözős fotósok, hogy merre járunk, mert ők bizony eltévedtek. Hát, mégsem olyan egyszerű a dolog? Hosszan döcögtünk Újtikosig, ahol egy kis épület áll még, viszonylag jó állapotban. A padon is van deszka. Közben utolértek minket a fényképészek is, egy magasfeszültségű távvezeték oszlopára felmászva lőttek remek sztárfotókat. Következett a vonal egyetlen „élő” állomása, Polgár. Viszonylag rendezett állomás, de az épületre ráférne egy kis felújítás.  Jegykiadás már nincsen. Volt pár felszálló utas. Elhaladtunk „A JÖVŐ”  vagyis hát az ótópálya alatt, mellette bevásárlóközpont, meg minden, ami kell. Csak a szegény emberekre nem gondol senki. Az idő folyását már nem is érzékelve értünk be Folyásra, aminek az infrastrukturális fejlettsége még Rejét is alulmúlja: Tipikus „Tábla nélküli megállóhely” kategória. Itt leszállt egy anyuka a gyerekével. Utas úgy összességében nem sok volt. Hova is utaznának? A vonal mindkét vége a semmiben van: Ohat-Pusztakócson egy-két tanya van csak, és Tiszalök sem a világ közepe. Sehol egy nagyobb város, vagy valami olyan hely, ami utasokat vonzana. Nyíregyháza két átszállással érhető el, Debrecen mindkét végponttól 70 kilométerre van.  Újszentmargita megálló-rakodóhely épülete is látott valaha több utast, meg szebb napokat is: amikor nem volt bedeszkázva-befalazva az összes ablaka, meg nem volt félig összedőlve. Lassan a világból is kimentünk, idő-és térérzékünket valahol Tiszalök környékén hagytuk. Kismargita esőbeállóját nemrég újíthatták fel: a lakosok itt szerethetik a vasutat. Hát, most vége, ennyi volt. Nem tudom, mennyire fog hiányozni nekik. Utunk vége felé még érintettünk egy igazi állomást: Tiszacsegét. Szolgálat már itt sincs, a váróterem ajtaja kinyitva ásít a semmibe. Utolsó megállónk Nagymajor volt, ahol egy hajdani esőbeálló vas csontváza van csak. Szegény, reménytelen környék ez. A szürkeségben bedöcögtünk az elhelyezkedéséről (ti. a semmi közepén) híres Ohat-Pusztakócs állomás harmadik vágányára.

Megvárt minket a Füzesabony felé menő vonat, de mi nem éltünk ezzel a lehetőséggel, inkább maradtunk egy órácskát ezen a szívderítő helyen. A váróhelyiség szépen karban van tartva, fűtenek is. hajdan utasellátó is volt, ma már nincs rá igény. Jegypénztár azért még van: a forgalmista néni a szekrény mélyéről pakolta elő a jegyeket és igen morcos volt, hogy megzavartuk nyugalmát. Bosszúból csúnyán bélyegezte le őket.  Közel egyórás várakozás után érkezett meg a Debrecen felé menő személyvonat, melyet egy Csörgő húzott, és egy Bx és két By kocsiból állt. Természetesen a Bx-be szálltunk. Jól befűtöttek, ezt az időnként maguktól (termosztát által vezérelt?) lecsukódó ablakok kompenzálták. Vonatunk a totál sík hortobágyi pust ztában suhant, érintettük Kónyát is, ahol ma egy két göcsörtös ágra tett tábla mutatja, hol is járunk. Régen lóvasút vezetett innen a névadó tanyaközpontba. Hortobágyi halastónál láttuk a kisvasutat is. Balmazújvárosban sokat álltunk az ellenvonatra várva, itt ért minket a sötétedés. Nagyháton felszállt egy néni, aki elmondta nekünk, hogy azért hívják így ezt a települést, mert amikor egyszer régen a földesúr feleségét egy jobbágy felsegítette a hintóra, megjegyezte, hogy milyen nagy a hátsó fele a nagyságos asszonynak. Mire az asszony megjegyezte, hogy „Nagy, hát”. Azóta ez a neve :-) Hát, nehezen hihető. De azért aranyos sztori. És mint kiderült, ez a néni volt az utolsó nagyháti pénztáros, és ma is az állomásépületben lakik, rendben tartja a környékét is. Az ő történeteit hallgatva érkeztünk be Debrecenbe, ahonnan még egy út várt ránk Létavértesre. Sajnos ezt a vonalat nem tudtam beletenni a programba, csak sötétben. Leszállva megpillantottunk egy MD szerelvényt az állomás túlsó végén. Kisvártatva kiderült, hogy az a létai vonat. Az utolsó kocsi szépen megtelt. Közben bejött a Nagykerekiből jövő szerelvény is, mely három Bz-ből állt. Az MD-ben hatalmas meleg, a kalauz ki is kapcsolta a fűtést. Elég furcsán viselkedett a jegyvizsgáló egyébként. A sötétben suhantunk Sáránd felé. Itt sokan leszálltak, meg felszállt egy népes kisebbségi csoport. Nem is oly régen még a vonal mind a négy állomásán volt pénztár. Most már sehol sincs. Nekiindultunk a vonalnak. Elmondhatjuk, hogy jártunk itt, de azt is, hogy nem láttunk belőle semmit.

Hosszúpályi állomásépülete is említést érdemel, mert az emeletén csak egy kis ablak van, ezáltal úgy néz ki, mint egy vártorony. Létavértesen volt húsz percünk. Próbáltam sötétben képeket készíteni ez alatt az idő alatt. Tök sötét volt az állomáson, csak egy-két gyenge fényű lámpa égett. Kisvártatva indultunk vissza a retrójáraton. Utas nem volt sok. Pedig jó kis Debrecen elővárosi járat lehetne. A Hajdúság fővárosába visszaérve még villamosoztunk egyet meg sétáltunk a fűutcán. Célszerű a karácsonyi vásárt úgy elhelyezni, hogy az emberek lehetőleg a villamossíneken sétáljanak. Amúgy pazarul ki volt világítva az egész környék. Egy szobor talapzatára felállva szélsőjobb aktivisták szónokoltak. A fákon elhelyezett hangszórókból karácsonyi zene szólt, amíg el nem romlott a rendszer.  Aztán elmentünk a kollégiumba, elfoglalni szállásunkat. Elég ramaty hely volt, mit nem mondjak. Nem is aludtunk valami jól. De másnap újabb megteendő kilométerek vártak minket….

(folyt. köv.)

A bejegyzés trackback címe:

https://siofok35.blog.hu/api/trackback/id/tr321705218

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bogaras srác 2010.01.27. 22:15:51

Jók a képek Andris! Na meg egy-két helyen a címeik is eléggé ütnek... :)
Hát szomorú dolgok ezek, az állomások állapota is, meg a jövő. De úgy látom azért van, aki figyel rájuk és szereti őket, és ahogy olvasom nem vagy egyedül, jó ez így!
További sok szép utat! És legyen nagy szerencséjük a vasutasoknak... nagy hát:) !

Az0r 2010.02.08. 20:16:33

Tényleg jók! :) Sosem hittem volna, hogy ennyiféle állomásépület létezik. Gacsály és Zajta különösen tetszett, de a többi is :) Ja, meg a kis Ojjektum... az aranyos :)

siófoki35 2010.02.14. 17:07:10

Gacsály? nem valami mást akartál írni?

Egy vasútmániás esete a töri szakkal

Siófok helyett egy ideje Vácon élek, és a töri szakot is már régen elvégeztem. De vasúti kalandjaim folytatódnak! Útra fel!

Friss topikok

  • fizolt: @Albu: Daruvár tudtommal üzemel, Szirács tudtommal megvan, de nincs személyzet, nem kezelik. Sze... (2023.05.14. 12:45) Ismerkedés a horvát vasúttal
  • JasonX2: nevtelenutazo.blog.hu/2014/09/22/2014_08_31_20_eves_jubileumi_2_resz_a_kaosz_szive_helyett_a_107-e... (2018.03.30. 07:29) Kétnapos keleti elveszővágány-túra (Fedőnév: Ojjektum túra)
  • siófoki35: Állítólag a Fortepan és a Portraitpan emulzió nem különbözik, csak az antihalo réteg matt. (2014.07.27. 22:26) Négyzetesen a világ
  • delejezoe: Te lehetsz az egyetlen, aki egy gép ismertetőjénél kihagyja az objektív gyújtótávolságát. :) (2014.07.15. 21:18) SMENA-8M, a retró fényképező
  • nevetnijo: Szerintem is nagyon jó kezdeményezés. Ha csak tehetem elmegyek, és én is fotózgatok. (2013.04.30. 15:41) Budapest100

Linkblog

süti beállítások módosítása